Psalms 107

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Pris Herren, for han er god, hans miskunnhet varer evindelig.

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

Så sie Herrens gjenløste, de som han har gjenløst av nødens hånd,

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

og som han har samlet fra landene, fra øst og fra vest, fra nord og fra havet.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

De fór vill i ørkenen, i et uveisomt øde, de fant ikke en by å bo i.

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

De var hungrige og tørste, deres sjel vansmektet i dem.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

Da ropte de til Herren i sin nød; av deres trengsler utfridde han dem,

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

og han førte dem på rett vei, så de gikk til en by de kunde bo i.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn;

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

for han mettet den vansmektende sjel og fylte den hungrige sjel med godt.

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

De satt i mørke og i dødsskygge, bundet i elendighet og jern,

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

fordi de hadde vært gjenstridige mot Guds ord og foraktet den Høiestes råd.

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Derfor bøide han deres hjerter ved lidelse; de snublet, og det var ikke nogen hjelper.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Da ropte de til Herren i sin nød; av deres trengsler frelste han dem.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Han førte dem ut av mørke og dødsskygge og rev sønder deres bånd.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn;

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

for han brøt sønder porter av kobber og hugg sønder bommer av jern.

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

De var dårer og blev plaget for sin syndige vei og for sine misgjerninger;

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

deres sjel vemmedes ved all mat, og de kom nær til dødens porter.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Da ropte de til Herren i sin nød; av deres trengsler frelste han dem.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

Han sendte sitt ord og helbredet dem og reddet dem fra deres graver.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn;

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

og ofre takkoffere og fortelle om hans gjerninger med jubel.

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

De som fór ut på havet i skib, som drev handel på store vann,

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

de så Herrens gjerninger og hans underverker på dypet.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Han bød og lot det komme en stormvind, og den reiste dets bølger.

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

De fór op imot himmelen, de fór ned i avgrunnene, deres sjel blev motløs i ulykken.

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

De tumlet og vaklet som en drukken mann, og all deres visdom blev til intet.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Da ropte de til Herren i sin nød, og av deres trengsler førte han dem ut.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

Han lot stormen bli til stille, og bølgene omkring dem tidde.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

Og de gledet sig over at de la sig; og han førte dem til den havn de ønsket.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

og ophøie ham i folkets forsamling og love ham der hvor de gamle sitter.

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

Han gjorde elver til en ørken og vannkilder til et tørstig land,

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

et fruktbart land til et saltland for deres ondskaps skyld som bodde der.

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Han gjorde en ørken til en vannrik sjø og et tørt land til vannkilder.

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

Og han lot de hungrige bo der, og de grunnla en by til å bo i.

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

Og de tilsådde akrer og plantet vingårder, og de vant den frukt de bar.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Og han velsignet dem, og de blev meget tallrike, og av fe gav han dem ikke lite.

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

Så minket de igjen og blev nedbøiet ved trengsel, ulykke og sorg.

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

Han som utøser forakt over fyrster og lar dem fare vill i et uveisomt øde,

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

han ophøiet den fattige av elendighet og gjorde slektene som hjorden.

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

De opriktige ser det og gleder sig, og all ondskap lukker sin munn.

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Den som er vis, han akte på dette og merke på Herrens nådegjerninger!