Mark 4

És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.

Og han begynte atter å lære ved sjøen, og meget folk samlet sig om ham, så han gikk ut i en båt og satt i den ute på sjøen, og alt folket var på land ved sjøen.

És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:

Og han lærte dem meget i lignelser, og sa til dem idet han lærte:

Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.

Hør! Se, en såmann gikk ut for å så,

És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.

og det skjedde da han sådde, da falt noget ved veien; og fuglene kom og åt det op.

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

Og noget falt på stengrunn, hvor det ikke hadde meget jord; og det kom snart op, fordi det ikke hadde dyp jord,

Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.

og da solen gikk op, blev det avsvidd, og da det ikke hadde rot, visnet det.

Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

Og noget falt blandt torner; og tornene skjøt op og kvalte det, og det bar ikke frukt.

Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

Og noget falt i god jord; og det bar frukt som vokste og blev stor, og det bar inntil tretti fold og seksti fold og hundre fold.

És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

Og han sa til dem: Den som har ører å høre med, han høre!

Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

Og da han var blitt alene, spurte de tolv og de andre som var med ham, om lignelsene.

Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

Og han sa til dem: Eder er Guds rikes hemmelighet gitt, men til hine som er utenfor, sies det alt sammen i lignelser,

Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

forat de skal se og se og ikke skjelne, og høre og høre og ikke forstå, forat de ikke skal omvende sig og få forlatelse.

És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?

Og han sa til dem: Forstår I ikke denne lignelse? Hvorledes skal I da skjønne alle lignelsene?

A magvető az ígét hinti.

Såmannen sår ordet.

Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.

Men de ved veien er de som ordet blir sådd i, og når de har hørt det, kommer straks Satan og tar bort ordet som er sådd i dem.

És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,

Og på samme måte de som såes på stengrunn; det er de som straks tar imot ordet med glede når de får høre det,

De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.

og de har ikke rot i sig, men holder bare ut til en tid; blir det så trengsel eller forfølgelse for ordets skyld, da tar de straks anstøt.

A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,

Og andre igjen er de som såes blandt torner; det er de som hører ordet,

De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.

og verdens bekymringer og rikdommens forførelse og attrå efter de andre ting kommer inn og kveler ordet, og det blir uten frukt.

A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

Og dette er de som er sådd i den gode jord: de som hører ordet og tar imot det og bærer frukt, tretti fold og seksti fold og hundre fold.

És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?

Og han sa til dem: Kommer vel lyset inn for å settes under en skjeppe eller under en seng? Kommer det ikke for å settes i staken?

Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.

For intet er skjult uten at det skal åpenbares, heller ikke blir noget dulgt uten for å komme for dagen.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

Om nogen har ører å høre med, han høre!

És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.

Og han sa til dem: Akt på hvad I hører! Med det samme mål som I måler med, skal eder måles igjen, og enn mere skal gis eder.

Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.

For den som har, ham skal gis, og den som ikke har, fra ham skal endog tas det han har.

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

Og han sa: Med Guds rike er det således som når et menneske kaster sæden i jorden

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.

og sover og står op, natt og dag, og sæden spirer frem og blir høi, uten at han selv vet av det.

Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

Av sig selv bærer jorden grøde: først strå, så aks, så fullt korn i akset.

Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

Men når grøden er moden, sender han straks sigden ut, fordi høsten er forhånden.

És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?

Og han sa: Hvad skal vi ligne Guds rike med, eller hvad lignelse skal vi bruke om det?

A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,

Det er likesom sennepskornet, som er mindre enn alt annet frø på jorden når det såes i jorden;

És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

og når det er sådd, vokser det op og blir større enn alle maturter og skyter store grener, så at himmelens fugler kan bygge rede under dets skygge.

És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.

Og i mange sådanne lignelser talte han ordet til dem, så meget som de kunde høre,

Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

og uten lignelse talte han ikke til dem; men i enrum utla han alt sammen for sine disipler.

Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.

Og samme dag, da det var blitt aften, sa han til dem: La oss fare over til hin side!

Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.

Og de lot folket fare, og tok ham med sig i båten som han var; men også andre båter var i følge med ham.

Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.

Og det kom en sterk stormvind, og bølgene slo inn i båten, så at den holdt på å fylles.

Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?

Og han lå og sov bak i båten på en hodepute; og de vekket ham og sa til ham: Mester! bryr du dig ikke om at vi går under?

És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.

Og han stod op og truet vinden, og til sjøen sa han: Ti, vær stille! Og vinden la sig, og det blev blikkstille.

És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

Og han sa til dem: Hvorfor er I så redde? Hvorledes kan I være så vantro?

És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

Og de blev storlig forferdet, og sa til hverandre: Hvad er dette for en, som både vinden og sjøen er lydige?