John 11

Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.

Og det var en syk mann, Lasarus fra Betania, den by som Maria og hennes søster Marta bodde i.

Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

Det var Maria som salvet Herren med salve og tørket hans føtter med sitt hår; det var hennes bror Lasarus som var syk.

Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

Søstrene sendte da bud til ham og lot si: Herre! se, han som du elsker, er syk.

Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.

Da Jesus hørte det, sa han: Denne sykdom er ikke til døden, men til Guds ære, forat Guds Sønn skal bli æret ved den.

Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

Men Jesus elsket Marta og hennes søster og Lasarus.

Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

Da han nu hørte at han var syk, blev han ennu to dager på det sted hvor han var;

Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

da først sa han til disiplene: La oss dra til Judea igjen!

Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Disiplene sa til ham: Rabbi! nu nettop søkte jødene å stene dig, og du går atter dit?

Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

Jesus svarte: Er det ikke tolv timer i en dag? Den som vandrer om dagen, støter sig ikke, fordi han ser denne verdens lys;

De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

men den som vandrer om natten, han støter sig, fordi lyset ikke er i ham.

Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.

Dette talte han; og derefter sier han til dem: Lasarus, vår venn, er sovnet inn; men jeg går for å vekke ham.

Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Disiplene sa da til ham: Herre! er han sovnet inn, da blir han frisk igjen.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Jesus hadde talt om hans død; men de tenkte at han talte om almindelig søvn.

Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

Da sa Jesus rent ut til dem: Lasarus er død,

És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!

og for eders skyld er jeg glad over at jeg ikke var der, forat I skal tro; men la oss gå til ham!

Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

Tomas, det er tvilling, sa da til sine meddisipler: La oss gå med, forat vi kan dø sammen med ham!

Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

Da nu Jesus kom, fant han at han allerede hadde ligget fire dager i graven.

Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

Men Betania lå nær ved Jerusalem, omkring femten stadier derfra,

És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.

og mange av jødene var kommet til Marta og Maria for å trøste dem i sorgen over deres bror.

Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

Da nu Marta fikk høre at Jesus kom, gikk hun ham i møte; men Maria satt hjemme i huset.

Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Marta sa da til Jesus: Herre! hadde du vært her, da var min bror ikke død;

De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

men også nu vet jeg at alt det du beder Gud om, vil Gud gi dig.

Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Jesus sier til henne: Din bror skal opstå.

Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

Marta sier til ham: Jeg vet at han skal opstå i opstandelsen på den ytterste dag.

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Jesus sa til henne: Jeg er opstandelsen og livet; den som tror på mig, om han enn dør, skal han dog leve,

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

og hver den som lever og tror på mig, skal aldri i evighet dø. Tror du dette?

Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.

Hun sier til ham: Ja, Herre! jeg tror at du er Messias, Guds Sønn, han som skal komme til verden.

És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

Og da hun hadde sagt dette, gikk hun bort og kalte i stillhet på sin søster Maria og sa: Mesteren er her og kaller på dig.

Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Da hun hørte det, stod hun hastig op og gikk til ham;

Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

men Jesus var ennu ikke kommet inn i byen, han var på det sted hvor Marta hadde møtt ham.

A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

Da nu de jøder som var hos henne i huset og trøstet henne, så at Maria stod hastig op og gikk ut, fulgte de med henne; de tenkte at hun gikk bort til graven for å gråte der.

Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

Da nu Maria kom dit hvor Jesus var, og så ham, falt hun ned for hans føtter og sa til ham: Herre! hadde du vært her, da var min bror ikke død.

Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók *is,* elbúsula lelkében és igen megrendüle.

Da nu Jesus så henne gråte, og så de jøder gråte som var kommet med henne, blev han oprørt i sin ånd og rystet og sa:

És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

Hvor har I lagt ham? De sa til ham: Herre, kom og se!

Könnyekre fakadt Jézus.

Jesus gråt.

Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!

Jødene sa da: Se hvor han elsket ham!

Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

Men nogen av dem sa: kunde ikke han som har åpnet den blindes øine, også ha gjort at denne ikke var død?

Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

Jesus blev da atter oprørt i sin sjel, og kom til graven; det var en hule, og det lå en sten over den.

Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

Jesus sier: Ta stenen bort! Marta, den dødes søster, sier til ham: Herre! han stinker allerede, for han har ligget fire dager.

Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

Jesus sier til henne: Sa jeg dig ikke at dersom du tror, skal du se Guds herlighet?

Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

De tok da stenen bort. Men Jesus løftet sine øine mot himmelen og sa: Fader! jeg takker dig fordi du har hørt mig.

Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

Jeg visste jo at du alltid hører mig, men for folkets skyld som står omkring, sa jeg det, forat de skal tro at du har utsendt mig.

És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!

Og da han hadde sagt dette, ropte han med høi røst: Lasarus, kom ut!

És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.

Da kom den døde ut, bundet med liksvøp på føtter og hender, og om hans ansikt var bundet en svededuk. Jesus sier til dem: Løs ham og la ham gå!

Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

Mange av jødene, som var kommet til Maria og hadde sett det han gjorde, trodde da på ham;

De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

men nogen av dem gikk avsted til fariseerne og sa dem hvad Jesus hadde gjort.

Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.

Yppersteprestene og fariseerne kalte da rådet sammen til møte og sa: Hvad skal vi gjøre? for dette menneske gjør mange tegn.

Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

Lar vi ham holde ved således, da vil alle tro på ham, og romerne vil komme og ta både vårt sted og vårt folk.

Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.

Men en av dem, Kaifas, som var yppersteprest det år, sa til dem:

Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

I forstår ingenting, heller ikke tenker I på at det er til gagn for eder at ett menneske dør for folket og ikke hele folket går til grunne.

Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

Dette sa han ikke av sig selv, men da han var yppersteprest det år, spådde han at Jesus skulde dø for folket,

És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.

og ikke for folket alene, men for også å samle til ett de Guds barn som er spredt omkring.

Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.

Fra den dag av la de råd op om å slå ham ihjel.

Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

Jesus gikk derfor ikke lenger åpenlyst omkring blandt jødene, men drog derfra til landet nær ved ørkenen, til en by som heter Efraim, og han blev der med sine disipler.

Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

Men jødenes påske var nær, og mange drog før påsken fra landet op til Jerusalem for å rense sig.

Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

De lette da efter Jesus, og talte sig imellem mens de stod i templet: Hvad tror I? kommer han slett ikke til høitiden?

A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.

Men yppersteprestene og fariseerne hadde påbudt at om nogen fikk vite hvor han var, skulde han melde det, så de kunde gripe ham.