Job 6

Jób pedig felele, és monda:

Da tok Job til orde og sa:

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Gid min gremmelse blev veid, og min ulykke samtidig lagt på vekten!

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

For nu er den tyngre enn havets sand; derfor var mine ord tankeløse.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

For den Allmektiges piler sitter i mig, og min ånd drikker deres gift; Guds redsler stiller sig op imot mig.

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Skriker vel et villesel midt i det grønne gress? Eller brøler en okse foran sitt fôr?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Hvem vil ete det som det ingen smak er i, uten salt? Eller er det smak i eggehvite?

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Det byr mig imot å røre ved det; det er for mig som utskjemt mat.

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Gid min bønn måtte bli hørt, og Gud vilde opfylle mitt håp!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Og måtte det behage Gud å knuse mig, å slippe løs sin hånd og avskjære min livstråd!

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Da hadde jeg ennu en trøst, og jeg skulde springe av glede midt i den skånselløse smerte; for jeg har ikke fornektet den Helliges ord.

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Hvad kraft har jeg, så jeg kunde holde ut, og hvad blir enden med mig, så jeg kunde være tålmodig?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Er da min kraft som stenens kraft? Eller er mitt kjøtt av kobber?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Er jeg da ikke aldeles hjelpeløs? Er ikke all utsikt til frelse fratatt mig?

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Den ulykkelige burde møte kjærlighet hos sin venn, selv om han opgir frykten for den Allmektige.

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Men mine brødre har sviktet som en bekk, som strømmer hvis vann skyller over,

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

som er grumset av is, og som det skjuler sig sne i;

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

men på den tid de treffes av solens glød, tørkes de ut; når det blir hett, svinner de bort.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Karavaner som er på veien til dem, bøier av; de drar op i ørkenen og omkommer.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Temas karavaner speidet efter dem, Sjebas reisefølger satte sitt håp til dem;

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

de blev til skamme, fordi de stolte på dem; de kom dit og blev skuffet.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Således er I nu blitt til intet; I ser ulykken og blir redde.

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Har jeg vel bedt eder at I skulde gi mig noget eller bruke noget av eders gods til beste for mig,

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

at I skulde frelse mig av fiendens hånd og løskjøpe mig fra voldsmenn?

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Lær mig, så skal jeg tie, og vis mig hvori jeg har faret vill!

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Hvor kraftige er ikke rettsindige ord! Men hvad gagn er det i en refselse fra eder?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Tenker I på å refse ord? Ord av en fortvilet mann hører jo vinden til.

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Endog om en farløs kunde I kaste lodd og kjøpslå om eders venn.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Men gjør nu så vel å se på mig! Skulde jeg vel ville lyve eder midt op i ansiktet?

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Vend om, la det ikke skje urett! Vend om, jeg har ennu rett i dette.

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Er det urett på min tunge, eller skulde min gane ikke merke hvad som er ondt?