Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Ja, over dette forferdes mitt hjerte og hopper i mitt bryst.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Hør, hør braket av hans røst og det drønn som går ut av hans munn!

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Under hele himmelen lar han det fare, og han sender sitt lys til jordens ytterste ender.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Efterpå brøler røsten, han tordner med sin veldige røst; han holder ikke lynene tilbake når hans røst lar sig høre.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Gud tordner underfullt med sin røst; han gjør storverk, og vi forstår dem ikke.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Han sier til sneen: Fall til jorden! - og likeså til skyllregnet, sitt sterke skyllregn.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Hvert menneskes hånd forsegler han, forat alle mennesker som han har skapt, må komme til å kjenne ham.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Da går de ville dyr inn i sine huler, og de holder sig i sine hi.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Fra Sydens innerste kammer kommer storm, og med nordenvinden kommer kulde.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Av Guds ånde kommer is, og brede vann bindes.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

Med væte fyller han skyen, og han spreder sine lynskyer,

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

og de svinger hit og dit, efter som han leder dem, forat de skal utføre alt det han byder dem, over den vide jord;

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

enten til tukt, når det er til gagn for hans jord, eller til velsignelse lar han dem komme.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Vend ditt øre til dette, Job! Stå stille og gi akt på Guds under!

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Forstår du hvorledes Gud styrer dem og lar sine skyers lyn blinke frem?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Forstår du hvorledes skyene svever om i luften, forstår du den Allvitendes under,

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

du hvis klær blir varme når jorden ligger og dormer i sønnenvind?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Kan du med ham spenne ut himmelen, så fast som et speil av støpt metall?

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Lær oss hvad vi skal si til ham! Vi kan ikke fremføre noget for bare mørke.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Skal det fortelles ham at jeg vil tale med ham? Har nogen sagt at han ønsker sin egen undergang?

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Og nu, menneskene ser ikke lyset, enda det skinner klart på himmelen, og en vind er faret frem og har renset den.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Fra Norden kommer gull; om Gud er der en forferdende herlighet.

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Den Allmektige finner vi ikke, han som er så stor i makt; men retten og den strenge rettferdighet krenker han ikke.

Derfor frykter menneskene ham; men han enser ikke nogen selvklok mann.