Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Derefter oplot Job sin munn og forbannet den dag han blev født.

És szóla Jób, és monda:

Job tok til orde og sa:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Til grunne gå den dag da jeg blev født, og den natt som sa: Et guttebarn er undfanget!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Måtte den dag bli til mørke! Måtte Gud i det høie ikke spørre efter den, og intet lys stråle over den!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Gid mørke og dødsskygge må kreve den tilbake, gid skyer må leire sig over den, gid alt som gjør en dag mørk, må skremme den!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Den natt - måtte mulm ta den! Den glede sig ikke blandt årets dager, den komme ikke med i måneders tall!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Ja, ufruktbar bli den natt! Aldri lyde det jubel i den!

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Måtte de som forbanner dager, ønske ondt over den, de som er kyndige i å mane frem Leviatan!

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Gid dens demrings stjerner må bli mørke! La den vente på lys, uten at det kommer! Måtte den aldri skue morgenrødens øielokk -

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

fordi den ikke stengte døren til min mors liv og skjulte møie for mine øine.

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Hvorfor døde jeg ikke i mors liv? Hvorfor utåndet jeg ikke straks i fødselsstunden?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Hvorfor tok knær imot mig, og hvorfor bryster som jeg kunde die?

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

For da kunde jeg nu ligge og hvile; jeg kunde sove og hadde da ro -

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

sammen med konger og jordens styrere, som bygget sig ruiner,

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

eller med fyrster som eide gull, som fylte sine hus med sølv;

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

eller jeg var nu ikke til, likesom et nedgravd, ufullbåret foster, lik barn som aldri så lyset.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Der har de ugudelige holdt op å rase, og der hviler de trette.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Der har alle fanger ro, de hører ikke driverens røst.

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Liten og stor er der like, og trælen er fri for sin herre.

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Hvorfor gir han den lidende lys, og liv til dem som bærer sorg i sitt hjerte,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

dem som venter på døden uten at den kommer, og som leter efter den ivrigere enn efter skjulte skatter,

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

dem som gleder sig like til jubel, som fryder sig når de finner en grav -

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

til den mann hvis vei er skjult for ham, og som Gud har stengt for på alle kanter?

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

For mine sukk er blitt mitt daglige brød, og mine klager strømmer som vannet.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

For alt det fryktelige jeg reddes for, det rammer mig, og det jeg gruer for, det kommer over mig.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Jeg har ikke fred, ikke ro, ikke hvile - det kommer alltid ny uro.