Job 23

Felele pedig Jób, és monda:

Da tok Job til orde og sa:

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Ennu idag gjelder min klage for å være gjenstridighet; min hånd hviler dog tungt på mitt sukk.

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Bare jeg visste å finne ham og kunde komme frem til hans trone!

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Jeg skulde legge min sak frem for hans åsyn og fylle min munn med beviser.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Jeg skulde få vite de ord han vilde svare mig, og merke mig hvad han vilde si til mig.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Skulde han da med full kraft stride mot mig? Mon ikke just han skulde akte på mine ord?

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Da skulde en rettskaffen mann gå i rette med ham, og jeg skulde slippe fra min dommer for all tid.

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Men går jeg mot øst, så er han ikke der; går jeg mot vest, så blir jeg ikke var ham;

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

er han virksom i nord, så ser jeg ham ikke; går han mot syd, så øiner jeg ham ikke.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

For han kjenner den vei jeg holder mig til; prøvde han mig, så skulde jeg gå frem av prøven som gullet.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Min fot holdt sig i hans spor; jeg fulgte hans vei og bøide ikke av.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Fra hans lebers bud vek jeg ikke; fremfor min egen lov aktet jeg på hans munns ord.

Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

Men han er den eneste, og hvem hindrer ham? Hvad hans sjel lyster, det gjør han.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

For han fullbyrder det han har fastsatt for mig, og av sådant er det meget hos ham.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Derfor reddes jeg for ham; tenker jeg på det, så bever jeg for ham.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Og Gud har knekket mitt mot, og den Allmektige har forferdet mig,

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

fordi jeg ikke blev rykket bort før mørket kom, og fordi han ikke skjulte ulykkens natt for mig.