Job 18

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Da tok Bildad fra Suah til orde og sa:

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

Når vil I dog engang sette en grense for eders ord? Bli først forstandige, så kan vi tale sammen.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Hvorfor er vi aktet som fe? Hvorfor er vi urene i eders øine?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Å du som sønderriver dig selv din vrede! Mon jorden for din skyld skal lates øde, og en klippe rokkes fra sitt sted?

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

Like fullt skal den ugudeliges lys utslukkes, og hans ilds lue skal ikke skinne.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Lyset skal formørkes i hans telt og hans lampe utslukkes over ham.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

Hans kraftige skritt skal bli innsnevret, og hans eget råd styrte ham;

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

for han kommer inn i et garn med sine føtter, og han vandrer på et nett.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

En snare griper om hans hæl, et rep tar fatt i ham.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

Skjult i jorden er det garn han fanges i, og fellen ligger på hans vei.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Redsler forferder ham rundt om og jager ham hvor han setter sin fot.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Av sult blir hans kraft fortært, og ulykke står ferdig ved hans side.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Hans hud fortæres stykke for stykke, dødens førstefødte fortærer hans lemmer.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

Han rives bort fra sitt telt, som han setter sin lit til, og du lar ham dra avsted til redslenes konge.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Folk som ikke hører ham til, bor i hans telt; det strøes svovel over hans bosted.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Nedentil tørkes hans røtter bort, og oventil visner hans grener.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Hans minne er blitt borte i landet, og hans navn nevnes ikke mere ute på marken.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

Han støtes fra lys ut i mørke, han jages bort fra jorderike.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

Han har ikke barn og ikke efterkommere blandt sitt folk, og det finnes ingen i hans boliger som har sloppet unda.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Over hans dag forferdes de som bor i Vesten, og de som bor i Østen, gripes av redsel.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

Just således går det med den urettferdiges boliger, og således med hjemmet til den som ikke kjenner Gud.