Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

He Makiri na Ahapa. Kia anga mai te taringa, e toku iwi, ki taku ture: tahuri mai o koutou taringa ki nga kupu a toku mangai.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Ka puaki te kupu whakarite i toku mangai, ka korerotia e ahau nga mea ngaro onamata:

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

I rongo nei, i matau nei tatou, i korero ai hoki o tatou matua ki a tatou.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

E kore e huna e matou i a ratou tamariki: me whakaatu ki to muri whakatupuranga nga whakamoemiti ki a Ihowa, me tona kaha, me ana mahi whakamiharo i mea ai ia.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Kua pumau hoki i a ia he whakaaturanga i roto i a Hakopa, kua takoto he ture i roto i a Iharaira: a whakahaua mai ana e ia o tatou tupuna, kia whakaakona ki a ratou tamariki.

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Kia matauria ai e to muri whakatupuranga, e nga tamariki e whanau, e ara ake a mua: mo ta ratou whakaatu ki a ratou tamariki.

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Kia u ai ta ratou tumanako ki te Atua, kei wareware hoki ki nga mahi a te Atua: engari kia mau ki ana whakahau.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Kei rite hoki ki o ratou tupuna, ki te whakatupuranga whakakeke, tutu, ki te whakatupuranga kihai nei i whakatikatika i to ratou ngakau, kihai hoki i u to ratou wairua ki te Atua.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

He hunga mau patu nga tama a Eparaima, he hunga hapai kopere, heoi tahuri ana ratou i te ra o te tatauranga.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Kihai i puritia e ratou te kawenata a te Atua; kihai ano i pai ki te haere i tana ture;

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Heoi, kua wareware ki ana mahi, me ana mea whakamiharo i whakakitea e ia ki a ratou.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

He mea whakamiharo ana mahi i te aroaro o o ratou tupuna, i te whenua o Ihipa, i te parae o Toana.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Tapahia ana e ia te moana, a meinga ana ratou kia whiti: tu ake i a ia nga wai ano he puranga.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

He mea arahi ratou e ia i te awatea ki te kapua: i te roa hoki o te po ki te marama o te ahi.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

I wahia e ia nga kohatu i te koraha; a me te mea no nga rire nui tana wai hei inu ma ratou.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Puta mai ana i a ia he awa i roto i te kamaka: meinga ana nga wai kia heke, ano he waipuke.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Heoi ka hara ano ratou ki a ia: whakatoi ana ki te Runga Rawa i te koraha.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Na kei te whakamatautau to ratou ngakau i te Atua, kei te inoi kai ma to ratou hiahia.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

I korero kino ano ratou ki te Atua, i mea; E ahei ranei i te Atua te taka he tepu ki te koraha?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Nana, ko tana patunga i te kohatu, ka pakaru mai te wai, a puke ana nga awa: e taea ano ranei e ia te homai taro, e pae ranei i a ia he kikokiko ma tana iwi?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Na ko te rongonga o Ihowa, na ka riri: a toro ana te kapura ki a Hakopa, puta ake ana te riri ki a Iharaira;

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Mo ratou kihai i whakapono ki te Atua, kihai ano i whakawhirinaki ki tana whakaoranga.

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Nana nei hoki i whakahau nga kapua i runga, i whakatuwhera nga tatau o te rangi.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

A whakauaina iho te mana ki runga ki a ratou hei kai; homai ana hoki e ia te witi o te rangi ma ratou.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Kai ana te tangata i ta te anahera kai: i tukua e ia he kai ma ratou, a makona noa.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

I whakaohokia e ia te marangai i te rangi: i takina ano te tonga e tona kaha.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

A whakauaina iho e ia te kikokiko ki a ratou ano he puehu; he manu whai pakau ano he one no te moana.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

A whakangahorotia iho e ia ki waenganui i to ratou puni: ki o ratou nohoanga a tawhio noa.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Na kai ana ratou, tino makona; i tukua hoki e ia ki a ratou ta ratou i hiahia ai:

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Kihai ratou i ngaruru ki ta ratou i hiahia ai; a i roto tonu ta ratou kai i o ratou mangai,

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Na ka pa te riri o te Atua ki a ratou, a patua iho e ia te hunga tetere o ratou; piko ana i a ia nga taitamariki o Iharaira.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Ahakoa pa katoa tenei, i hara ano ratou, kihai ano i whakapono ki ana mahi whakamiharo.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

I whakapaua ai e ia o ratou ra ki te horihori, o ratou tau ki te potatutatu.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Ka patua ratou e ia, na, ka rapu ratou i a ia, a ka hoki, ka ui wawe ki te Atua.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Ka mahara hoki ko te Atua to ratou kohatu, ko te Atua, ko te Runga Rawa, to ratou kaihoko.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Otiia kei te patipati o ratou mangai ki a ia, a teka ana o ratou arero ki a ia.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Kihai hoki to ratou ngakau i tika ki a ia; kihai ano ratou i u ki tana kawenata.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Ko tana ia, he aroha; hipokina ana e ia te he, kihai ano i whakangaro: ae ra, he maha ana whakahokinga iho i tona riri, a kihai i oho katoa tona riri.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

I mahara hoki ia he kikokiko nei ratou: he hau e pahure atu ana, a e kore e hoki mai.

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Ano te tini o a ratou whakatoinga i a ia i te koraha, o a ratou whakapouritanga i a ia i te tahora!

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Hoki whakamuri ana ratou, whakamatautau ana i te Atua: whakatoia ana e ratou te Mea Tapu o Iharaira.

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Kihai ratou i mahara ki tona ringa, ki te ra i whakaorangia ai ratou e ia i te hoariri;

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Ki tana meatanga i ana tohu ki Ihipa, i ana merekara ki te parae o Toana;

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

I puta ke ai i a ia o ratou awa hei toto, me o ratou manga wai, te inu ai ratou.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

I tonoa ai e ia he huihuinga namu ki a ratou, a pau iho ratou; he poroka, i huna ai ratou.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

A hoatu ana e ia o ratou hua ki te moka; me to ratou mauiui ki te mawhitiwhiti.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Whakamatea ana e ia a ratou waina ki te whatu, a ratou rakau hikamora ki te haupapa.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Tukua ana e ia a ratou kararehe ma te whatu, a ratou kahui ma nga uira.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

I tukua whakareretia e ia ki a ratou tona riri, aritarita, weriweri, me te raruraru; he whakaeke na nga anahera kino.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

A whakatikaia ana e ia he ara mo tona riri; kihai i tohungia to ratou wairua kei mate: otiia tukua ana e ia to ratou ora ki te mate uruta.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Na patua iho e ia nga matamua i Ihipa, te muanga o to ratou kaha i nga teneti o Hama.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Otira arahina ana e ia ana ake tangata ano he hipi; whakahaerea ana ratou e ia i te koraha ano he kahui.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Na ka arahina marietia ratou e ia, te wehi ratou: ko o ratou hoariri ia taupokina iho e te moana.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Na ka kawea ratou e ia ki te rohe o tona wahi tapu, ki tenei maunga, i hokona nei e tona matau.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Peia ana e ia nga tauiwi i to ratou aroaro: a wehea ana e ia he kainga mo ratou ki te aho, whakanohoia iho nga hapu o Iharaira ki o ratou teneti.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Heoi ka whakamatauria, ka whakatoia e ratou te Atua, te Runga Rawa; kihai hoki i mau ki ana whakaaturanga;

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

A hoki whakamuri ana, mahi hianga ana, pera ana me o ratou matua: parori ke ana ratou, he pera me te kopere tinihanga.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Na ko o ratou wahi tiketike hei whakapataritari i a ia; ko o ratou whakapakoko hei mea i a ia kia hae.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

I te rongonga o te Atua, ka riri, ka tino whakarihariha hoki ki a Iharaira.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

A mahue ake i a ia te tapenakara a Hiro, te teneti i whakaturia e ia ki waenganui i nga tangata;

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

A tukua ana e ia tona kaha hei whakarau, tona kororia ki te ringa o te hoariri.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

I tukua atu ano e ia tana iwi ma te hoari; a i riri ki tona kainga tupu.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Pau ake a ratou taitama i te ahi; kihai ano a ratou kotiro i marenatia.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

I hinga o ratou tohunga i te hoari; kihai hoki i tangi a ratou pouaru.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Na ka maranga te Ariki ano ko tetahi i te moe, me te tangata kaha e hamama ana i te waina.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

A patua iho e ia a muri o ona hoariri, meinga ana ratou e ia hei taunutanga mo ake tonu atu.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

I whakakahore ano ia ki te teneti a Hohepa: a kihai i whiriwhiri i te hapu o Eparaima;

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Heoi ko te hapu o Hura tana i whiriwhiri ai, ko Maunga Hiona tana i aroha ai.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

A whakaturia ana e ia tona wahi tapu kia pera me nga wahi teitei; me te whenua i whakapumautia e ia mo ake tonu atu.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

I whiriwhiria ano e ia a Rawiri, tana pononga: he mea tango nana i nga kainga hipi:

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Mauria ana mai e ia i te whai i nga hipi whaereere, hei whangai i a Hakopa, i tana iwi, i a Iharaira hoki, i tona kainga tupu.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

A rite tonu ki te tapatahi o tona ngakau tana whangai i a ratou: he arahi mohio hoki ta tona ringa i a ratou.