Psalms 107

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Whakawhetai ki a Ihowa, he pai hoki ia: he pumau tonu hoki tana mahi tohu.

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

Kia pena ano te korero a te hunga i hokona e Ihowa, i hokona nei e ia i roto i te ringa o te hoariri;

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

I kohikohia nei i nga whenua, i te rawhiti, i te uru, i te raki, i te tonga.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

I haereere ratou i te koraha i te wahi mokemoke, te kitea tetahi pa hei nohoanga.

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

I matekai ratou, i matewai: hemo noa to ratou wairua i roto i a ratou.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

Na ka tangi ratou ki a Ihowa i to ratou pouri: a whakaorangia ana ratou e ia i o ratou mate.

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

A arahina ana e ia ra te ara tika; kia haere ai ki te pa hei nohoanga.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

E whakamakonatia ana hoki e ia te wairua hiahia: ko te wairua hiakai, whakakiia ana e ia ki te pai.

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

Ko te hunga i noho i te pouri, i te atarangi o te mate: he mea here ki te mamae, ki te rino;

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Mo ratou i tutu ki nga kupu a te Atua, i whakahawea ki te whakaaro o te Runga Rawa;

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Koia i pehia iho ai e ia o ratou ngakau ki te mahi: hinga iho ratou, kahore hoki he kaiawhina.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Na ka tangi ratou ki a Ihowa i to ratou pouri; a ka whakaorangia ratou e ia i o ratou mate.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Whakaputaina mai ana ratou e ia i te pouri, i te atarangi o te mate; motumotuhia ana o ratou here.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

Kua tukitukia hoki e ia nga tatau parahi: kua tapahia e ia nga tutaki rino, motu rawa.

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

Ko nga kuware, na a ratou mahi tutu, na o ratou kino, i pakia ai ratou.

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

Ka wetiweti to ratou wairua ki nga kai katoa; a ka whakatata ratou ki nga kuwaha o te mate.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Na ka tangi ki a Ihowa i to ratou pouri, a ka whakaorangia ratou e ia i o ratou mate.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

Tukua mai ana e ia tana kupu, a rongoatia ana ratou: a whakaputaina ana ratou i o ratou ngaromanga.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

Kia tukua ano e ratou te whakahere, ara te whakamoemiti; kia whakapuaki i ana mahi i runga i te hari.

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

Ko te hunga e haere ana ki raro, ki te moana, i runga kaipuke, a e whai mahi ana i nga wai nunui,

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

Ko ratou e kite i nga mahi a Ihowa, i ana mahi whakamiharo i te rire.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Puta kau tana kupu, kua maranga te tupuhi, mana e whakatutu ona ngaru.

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

Ka kake ratou ki runga ki te rangi, ka heke ano ki raro ki te rire: ngohe noa o ratou wairua i te pawera.

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

Ka tiu ratou, ka hurorirori ano he tangata e haurangi ana; a kahore he mahara i toe.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Heoi ka tangi ki a Ihowa i to ratou hemanawa: a whakaorangia ana ratou i o ratou mate.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

Meinga ana e ia te tupuhi kia marino, ona ngaru kia mariri.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

Na ka koa ratou, no te mea ka marie: a ka kawea ratou e ia ki te tauranga i hiahia ai ratou.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

Aue! me i whakapaingia e te tangata a Ihowa mo tona atawhai, mo ana mahi whakamiharo ki nga tama a te tangata!

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

Kia whakanui hoki ratou i a ia i roto i te whakaminenga o te iwi; kia whakamoemiti ki a ia i roto i te nohoanga kaumatua.

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

Ko ia hei mea i nga awa hei koraha, i nga puputanga wai hei oneone maroke;

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

I te whenua whai hua, kia titohea, mo te hara o te hunga e noho ana i reira.

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Ko ia hei mea i te koraha hei harotoroto wai, i te whenua maroke hei puputanga wai.

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

A whakanohoia iho e ia te hunga matekai ki reira, hanga ai i tetahi pa hei nohoanga;

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

Hei rui mara, hei whakato mara waina, e tupu ai, e maha ai nga hua.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Ko ia ano hei manaaki i a ratou, no ka nui rawa; kahore hoki e tukua kia torutoru haere a ratou kararehe.

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

Na kua iti haere ano ratou, kua piko i te tukino, i te he, i te pouri.

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

E ringihia ana e ia te whakahawea ki runga ki nga rangatira: e meinga ana kia hehe i te ururua, i te wahi kahore nei he ara;

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

Otira kei te whakateitei ia i te rawakore ki runga i te mamae, kei te mea i ona hapu kia rite ki te kahui hipi.

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

Ka kite nga tangata tika, a ka hari; ko nga he katoa hoki, kipia ake te mangai.

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Ko te tangata whakaaro nui ka mahara ki enei mea, a ka mohio ratou ki te aroha o Ihowa.