Micah 7

Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; *pedig* zsengére vágyott a lelkem!

Aue, te mate i ahau! he rite hoki ahau ki nga kohikohinga o nga hua raumati, ki nga hamunga i te wa e whawhaki karepe ana: kahore he tautau hei kai; e hiahia ana toku wairua ki te hua piki matamua.

Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.

Kua ngaro te tangata tapu i runga i te whenua, kahore hoki he tangata tika i roto i nga tangata: kei te whanga katoa ratou ki te toto; kei te whai ratou i tona hoa, i tona hoa ki te kupenga.

Gonoszságra *készek* a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre *vár;* a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.

Kei runga o ratou ringa i te mea kino kia mahia marietia e ratou; ka tono te rangatira, kei te tatari hoki te kaiwhakawa kia utua; a ko te tangata nui, e puaki ana i a ia te nanakia o tona wairua: na, whiria tahitia ake e ratou.

A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.

Ko te tangata pai o ratou, rite tonu ki te tumatakuru: ko te mea tino tika, kino atu i te taiepa tataramoa: kua tae mai te ra o au tutei, ara te ra e whiua ai koe; ko aianei ratou pokaikaha ai.

Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt *is* zárd be szádnak ajtaját.

Kaua e whakapono ki te hoa, kaua e whakawhirinaki ki te kaiarahi: kaiponuhia nga tatau o tou mangai ki te wahine e takoto na i tou uma.

Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

E whakaiti ana hoki te tama ki te papa, e whakatika atu ana te kotiro ki tona whaea, te hunaonga ki tona hungawai wahine; ko nga hoariri o te tangata ko nga tangata o tona whare.

De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

Tena ko ahau, ka titiro ahau ki a Ihowa; ka tatari ahau ki te Atua o toku whakaoranga: tera toku Atua e rongo ki ahau.

Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék *is,* az Úr az én világosságom!

Kei whakamanamana ki ahau e toku hoariri; ki te hinga ahau, ka ara ano ahau; ki te noho ahau i te pouri, ko Ihowa hei whakamarama moku.

Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.

Maku e waha te riri o Ihowa, kua hara nei hoki ahau ki a ia; kia tohe ra ano ia i taku tohe, kia whakarite ra ano i taku whakawa, ka whakaputaina ahau e ia ki waho ki te marama, a ka kite ahau i tona tika.

De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.

Katahi toku hoariri ka kite, a ka taupokina e te whakama; i ki mai ra hoki ia ki ahau, Kei hea a Ihowa, tou Atua? Ka kite oku kanohi i taua wahine; akuanei ia takahia ai, peratia ai me te paru o nga ara.

Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!

He ra hei hanganga mo ou taiepa! a taua ra ka matara rawa atu te tikanga i whakatakotoria.

Azon a na*pon* eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.

A taua ra ka haere mai ratou ki a koe, mai i Ahiria me nga pa o Ihipa, mai i Ihipa ki te awa, mai i tetahi moana ki tetahi, i tetahi maunga ki tetahi maunga.

És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.

Otiia ka ururuatia te whenua, he mea mo te hunga e noho ana i reira, mo nga hua hoki o a ratou mahi.

Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!

Whangaia tau iwi ki tau rakau, nga hipi o tou kainga tupu, e noho mokemoke nei i te ngahere i waenganui o Karamere: kia kai ratou ki Pahana, ki Kireara, kia pera me nga ra o mua,

Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.

Ka rite ki nga ra i haere mai ai koe i te whenua o Ihipa, ka whakaaturia e ahau ki a ia nga mea whakamiharo.

Látják *ezt* a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;

Ka kite nga iwi, ka whakama ki to ratou marohirohi katoa: ka kopania to ratou mangai ki to ratou ringa, a ka turi o ratou taringa.

Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!

Ka mitimiti ratou i te puehu, ano he nakahi; ka oho wiri mai ratou i o ratou piringa kopiri, ano ko nga mea ngokingoki o te whenua: ka haere wehi mai ratou ki a Ihowa, ki to tatou Atua, a ka mataku ki a koe.

Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!

Ko wai he Atua hei rite mou, e muru nei i te he, e whakarere noa nei i te poka ke o nga morehu o tona wahi tupu? E kore ia e kawe tonu i tona riri a ake ake, no te mea e ngakau nui ana ia ki te tohu tangata.

Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!

Tera ia e tahuri ano, ka aroha ki a tatou; ka pehia e ia o tatou kino ki raro ki ona waewae; ka panga ano e koe o ratou hara ki nga rire o te moana.

Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.

Ka whakatutukitia e koe te mea tika ki a Hakopa, te aroha ki a Aperahama, ko tau i oati ai ki o matou matua i nga ra o mua.