Lamentations 5

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Kia mahara, e Ihowa, ki te mea kua pa nei ki a matou: tirohia mai, kia kite ai koe i to matou ingoa kino.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Kua riro to matou wahi tupu i nga tangata ke, o matou whare i nga tautangata.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

He pani matou, kahore he matua, ko o matou whaea ano he pouaru.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Na te moni i inu wai ai matou; ko a matou wahie he mea hoko.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Kei runga kei o matou kaki o matou kaiwhai: e mauiui ana matou, kahore he tanga manawa mo matou.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Kua hoatu e matou te ringa ki nga Ihipiana, ki nga Ahiriana, kia makona ai matou i te taro.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

I hara o matou matua, a kua kore; a kua whakawaha e matou o ratou he.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Ko nga pononga o matou rangatira: kahore he kaiwhakaora mo matou i o ratou ringa.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

E tata mate matou ka whiwhi ai i te taro, i te hoari hoki o te koraha.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Mangu ana o matou kiri ano he oumu, i te wera ngau kino o te hemokai.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Taea ana e ratou nga wahine o Hiona, nga wahine i nga pa o Hura.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Ko nga rangatira, taronatia ake e to ratou ringa; kihai nga kanohi o nga kaumatua i whakahonoretia.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Ko nga taitama kei te waha i te huri, hinga ana nga tamariki i te pikaunga wahie.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

Ko nga kaumatua i nga kuwaha kua kore, me te waiata hoki a nga taitama.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Kua mutu te koa o o matou ngakau, kua puta ke ta matou kanikani hei uhunga.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Kua taka te karauna o to matou mahunga; aue, te mate mo matou! kua hara hoki matou.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Na reira whakaruhi noa iho o matou ngakau; na enei mea pouriuri ana o matou kanohi.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Na te maunga hoki o Hiona kua ururuatia nei, e haereerea nei e nga pokiha.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Pumau tonu koe, ake ake, e Ihowa; ko tou torona kei tera whakatupuranga, kei tera whakatupuranga.

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

He aha koe i wareware tonu ai ki a matou? he aha koe i whakarere ai i a matou, a roa noa iho nga ra?

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Whakatahuritia atu matou ki a koe, e Ihowa, a ka tahuri matou: whakahoutia o matou ra, kia rite ki o mua.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Otiia kua tino whakakahore rawa koe ki a matou, e tino nui ana tou riri ki a matou.