És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
I mea ia, I karanga ahau, he ngakau mamae noku, ki a Ihowa; a whakahoki mai ana ia ki ahau; i tangi atu ahau i roto i te kopu o te reinga, a whakarongo ana koe ki toku reo.
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
I haere ahau ki raro ki nga take o nga maunga; kopia ana ahau e te whenua me ona tutaki ake ake; heoi whakaputaina ake ana e koe toku ora i roto i te poka, e Ihowa, e toku Atua.
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. * (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. *
Na ka korero a Ihowa ki te ika, a ka ruakina e tera a Hona ki te wahi maroke.