Job 9

Felele pedig Jób, és monda:

Na ka whakahoki a Hopa, ka mea,

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

E mohiotia ana ano tenei e ahau; engari ma te aha ka tika ai te tangata ki te Atua?

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

Ki te pai ia ki te totohe ki a ia, kahore he kupu kotahi o roto i te mano e taea e ia te whakahoki ki a ia.

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

He ngakau mohio ia, he pakari tona kaha: ko wai e whakauaua ki a ia, a e whiwhi i te pai?

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

E nekehia ana e ia nga maunga, te mohio ratou; hurihia ake e ia i a ia e riri ana.

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

E whakangaueuetia ana e ia te whenua, e nekehia atu ana i tona wahi, wiri ana ona pou.

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

E korero nei ki te ra, a kore ake e whiti; hiritia putia iho e ia nga whetu.

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

Ko ia nei anake hei hora i nga rangi, hei takahi i runga i nga ngaru o te moana.

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

Nana nei i hanga a Aketura, a Tautoru, a Matariki, me nga ruma i te tonga.

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

Nana nei i mahi nga mea nunui, e kore nei e taea te rapu atu, ae ra nga mea whakamiharo, e kore nei e taea te tatau.

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

Ina tonu ia e haere atu nei, a kahore ahau i kite; ka pahemo atu hoki ia, a kahore ahau e matau ki a ia.

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

Nana, ka hopu ia i tana i aru ai, ma wai ia e arai? Ko wai hei ki atu ki a ia, E aha ana koe?

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

E kore te Atua e whakahoki iho i tona riri; e piko ana ki raro i a ia nga kaiawhina o Rahapa.

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

A kia whakahoki kupu ano ahau ki a ia, kia whiriwhiri kupu ano maku ki a ia?

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

Ahakoa he tika ahau, e kore ahau e whakahoki kupu atu; engari ka inoi ahau ki toku kaiwhakawa.

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

Me i karanga atu ahau, a whakahokia mai ai e ia te kupu ki ahau, kihai ahau i whakaae tera kua whakarongo mai ia ki toku reo.

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

E aki ana hoki ia ia ahau ki te tupuhi, e whakanui takekore ana hoki i oku mate.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

Kahore ahau e tukua e ia kia ta toku manawa; otiia whakakiia ana e ia toku wairua ki te kawa.

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

Ki te korero tatou mo te kaha o te hunga pakari, nana, kei reira ia! A ki te mea he whakawa, ko wai ra hei whakatakoto i te taima moku?

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

Ahakoa he tika ahau, ma toku mangai ano ahau e whakahe; ahakoa he tikanga tapatahi taku, ma reira ano e whakaatu toku ngaunga ketanga.

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

He tapatahi ahau; kahore ahau e whakaaro ki ahau ano; e whakahawea ana ahau ki toku ora.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

He kotahi tonu ena; koia ahau ka mea, e whakamotitia ana e ia te tapatahi raua ko te kino.

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

Na ka whakamate tata nei te whiu, he kata tana ki te whakamatautauranga o te hunga harakore.

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

Kua hoatu te whenua ki te ringa o te tangata kino; e taupokina ana e ia nga mata o nga kaiwhakawa; ki te mea ehara i a ia, tena ko wai?

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

Na, ko te hohoro o oku ra, nui atu i to te kaikawe pukapuka; e rere ana, kahore hoki e kite i te pai.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

Kua pahemo, kua pera me nga kaipuke tere, me te ekara ano e topa iho ana ki tana kai.

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

Ki te mea ahau, ka wareware ahau ki taku tangi, ka unuhia atu e ahau te pouri o toku mata, a ka marama:

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

E wehi ana ahau i oku mamae katoa, e mohio ana ahau e kore ahau e meinga e koe he harakore.

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

Tera hoki ahau e whakahengia; he aha ahau i whakangenge kau ai i ahau?

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

Ki te horoi ahau i ahau ki te hukarere, a ka meinga oku ringa kia ma rawa;

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

Katahi ahau ka rumakina e koe ki te poka, a whakarihariha mai ana oku kakahu ki ahau.

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

Ehara hoki ia i te tangata, i te penei me ahau nei, e whakahoki kupu ai ahau ki a ia, e haere tahi ai maua ki te whakawa.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

Kahore he kaiwhakatikatika mo ta maua, kahore he tangata hei whakapa i tona ringa ki a maua tahi.

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

Me tango atu e ia tana patu i ahau, a kaua hoki tana whakamataku e whakawehi i ahau:

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Hei reira ahau ka korero, a kahore e wehi i a ia; kahore hoki ahau e pera i roto i ahau.