Job 8

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

Na ka whakautu a Pirirara Huhi, ka mea,

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

Kia pehea ake te roa o tau korero i enei mea? Kia pehea ake te roa o nga kupu a tou mangai e rite ai ki te hau kaha?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

E whakaparori ke ranei te Atua i te whakawa? E whakaparori ke ranei te Kaha Rawa i te tika?

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

Ki te mea i hara au tamariki ki a ia, a kua maka atu ratou e ia hei utu mo to ratou he;

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz *bocsánatért* könyörögsz;

Ki te rapu wawe koe i to Atua, a ka inoi ki te Kaha Rawa;

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

Ki te mea he ma koe, he tika, ina, ka ara ake ia ki a koe aianei, ka manaakitia ano e ia te nohoanga o tou tika.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

Ahakoa i iti tou timatanga, e nui noa atu tou whakamutunga.

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

Tena ra, ui atu ki to mua whakatupuranga; anga atu hoki ki te mea kua rapua e o ratou matua.

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

Nonanahi nei hoki tatou, kahore hoki e mohio; he atarangi nei hoki o tatou ra i runga i te whenua;

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

E kore ranei ratou e whakaako i a koe, e korero ki a koe, e puaki mai ranei he kupu i o ratou ngakau?

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

E tupu ranei te wiwi i te mea kahore he repo? E nui ranei te raupo ki te kahore he wai?

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

I te mea he kaiota tonu, a kihai i tapahia, kua maroke i mua ake i nga otaota katoa.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége *is *elvész.

Ka pera ano nga ara o te hunga katoa e wareware ana ki te Atua, a ka riro ki te kore ta te tangata whakaponokore i tumanako ai.

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

Ka motuhia atu tana i whakamanawa atu ai, ko te whare hoki o te pungawerewere hei tumanakohanga mona.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

Ka okioki atu ia ki tona whare; heoi e kore e tu: u tonu tana pupuri atu, otiia e kore e mau.

Bő nedvességű ez a napfényen *is,* és ágazata túlnő a kertjén.

E matomato ana i te mea kahore nei te ra, a e wana ana ona peka i tana kari.

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

Kapi tonu te puranga i ona pakiaka, e kitea ana e ia te wahi kamaka.

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

Ki te whakamotitia iho ia i tona wahi, ka whakakahore taua wahi ki a ia, ka mea, Kahore ahau i kite i a koe.

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

Nana, ko te hari tenei o tona ara, a ka tupu ake etahi atu i roto i te puehu.

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

Nana, e kore te Atua e whakakahore ki te tangata tika, e kore ano e puritia e ia te ringa o nga tangata kino.

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

Tera ano tou mangaika whakakiia e ia ki te kata, ou ngutu ki te hamama.

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

He whakama te kakahu mo te hunga e kino ana ki a koe, a ka kahore noa iho te tapenakara o te hunga kino.