Job 14

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

Ko te tangata i whanau i te wahine, he torutoru ona ra; ki tonu ano i te raruraru.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Ano he puawai ia e puta mai ana, e kotia iho ana: rere ana ia, ano he atarangi, kahore hoki he tumautanga.

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

E titiro mai ano ranei ou kanohi ki te penei? E mea ranei koe i ahau kia whakawa taua ki a taua?

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Ko wai hei homai i te mea ma i roto i te mea poke? Hore rawa.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Kua rite na hoki nga ra mona: kei a koe te maha o ona marama; takoto rawa i a koe te tikanga mona, a e kore ia e whiti ki tua.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Tahuri ke atu te titiro i a ia, kia ai ona pariratanga, kia ata tutuki ai tona ra, kia rite ai ki o te kaimahi.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Ka ai hoki he whakaaronga ki te rakau i tapahia, tera ano e pariri, e kore ano hoki e mutu te wana o tona pihi.

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Ahakoa kua tawhitotia tona pakiaka a ki te whenua, a kua mate tona tinana i roto i te oneone;

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

Heoi ma te haunga o te wai ka pihi, ka kokiri ona peka ano ko ta te mea tupu.

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Ko te tangata ia, mate iho, marere noa iho; ae, ka hamo te tangata, a kei hea ia?

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Pera i nga wai e he mai nei i te moana, i te awa e mimiti ana, ka maroke;

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

E pera ana ano te tangata, e takoto ana a kahore he whakatikanga ake: kahore he marangatanga ake mo ratou, a kia kore ra ano nga rangi; e kore ano ratou e ara i to ratou moe.

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Aue, kia huna noatia oti ahau e koe ki te po, kia waihotia noatia iho ahau e koe kia ngaro ana, kia hoki ra ano tou riri; kia rohea noatia mai e koe tetahi wa moku, a ka mahara mai ai ano ki ahau!

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Ki te mate te tangata, e ora ano ranei ia? Ka tatari ahau i nga ra katoa o toku ngananga, kia tae mai ra ano he whakaputanga moku.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Mau e karanga, kia whakao atu ai ahau; kahore hoki e kore ka matenui koe ki te mahi a ou ringa.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Inaianei hoki e taua ana e koe oku hikoinga; he teka ianei e matatau tonu mai ana koe ki toku hara?

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

Hiri rawa toku he ki roto ki te putea, tuitui rawa e koe toku kino.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

He pono ko te maunga e horo ana e memeha noa ake ana, e nekehia ana te toka i tona wahi;

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

E ngau ana te wai i nga kohatu; ma tona puhaketanga e horoi atu te puehu o te whenua; a whakangaromia iho e koe te tumanako a te tangata.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Taea ana ia e koe ake tonu atu, a pahure ana ia; puta ke ana i a koe tona mata, a tonoa atu ana ia kia haere.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Ko te whakahonoretanga o ana tama, kahore e mohiotia e ia; ka hoki iho ratou hei ware, heoi kahore tetahi aha o ratou e maharatia e ia.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

E mamae ano ia te kikokiko o tona tinana, a ka tangi tona wairua i roto i a ia.