Esther 4

Márdokeus pedig megtudta mindazt, a mi történt; és Márdokeus megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék, és a város közepére méne *és *kiálta nagy és keserves kiáltással.

No te mohiotanga o Mororekai ki nga mea katoa i meatia, haehaea ana e Mororekai ona kakahu, kei te kakahu i te kakahu taratara, kei te mea i te pungarehu ki a ia: haere ana ki waenganui o te pa, he nui, he tiwerawera tana tangi.

És eljött a királynak kapuja elé; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában.

Na haere ana ia ki mua i te kuwaha o te kingi; e kore hoki e ahei kia haere ki roto i te kuwaha o te kingi ki te mea he taratara te kakahu.

És minden egyes tartományban, azon helyen, a hová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bőjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá.

Na, i nga kawanatanga katoa, i nga wahi i tae atu ai te kupu a te kingi me tana ture, nui atu te tangi o nga Hurai, te nohopuku, te aue, me te uhunga: a he tokomaha he kakahu taratara to ratou whariki, he pungarehu.

Eljöttek azért Eszternek leányai és udvarmesterei és megmondák néki, és megszomorodék a királyasszony nagyon, és külde ruhákat, hogy felöltöztetnék Márdokeust, és hogy vesse le a zsákot magáról; de nem fogadá el.

Na kua tae nga kotiro a Ehetere me ana rangatira ruma, kei te whakaatu ki a ia. Na tino mamae rawa te kuini. Hoatu ana e ia he kakahu kia kawea hei kakahu mo Mororekai, kia tangohia hoki ona kakahu taratara i a ia: otiia kihai ia i tango atu.

Akkor előhivatá Eszter Hatákot, a király udvarmesterei közül a ki az ő szolgálatára volt rendelve, és kiküldé őt Márdokeushoz, hogy megtudja, mi az és miért van az?

Katahi a Ehetere ka karanga ki a Hataka, ki tetahi o nga rangatira ruma a te kingi i whakaritea nei e ia kia tu ki tona aroaro, a ka whakahau i a ia kia haere ki a Mororekai, kia mohiotia he aha ra tenei mea, a na te aha hoki.

Kiméne tehát Haták Márdokeushoz a város utczájára, mely a király kapuja előtt vala.

Heoi haere ana a Hataka ki a Mororekai, ki te waharoa o te pa, ara ki te aronga o te kuwaha o te kingi.

És elmondá néki Márdokeus mindazt, a mi érte őt, és az ezüst összegét, a melyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek.

A whakaaturia ana e Mororekai ki a ia nga mea katoa i pa ki a ia, me te tuturu o te moni i kiia e Hamana kia paunatia e ia ki roto ki nga whare taonga o te kingi hei mea mo nga Hurai kia whakangaromia.

És az írott rendeletnek mássát is, a melyet Susánban adtak ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni előtte az ő nemzetségéért.

I homai ano e ia ki a ia nga kupu o te ture i tuhituhia, i homai nei i Huhana kia whakangaromia ratou, a mana e whakakite ki a Ehetere, e whakaatu ki a ia, mana hoki ia e whakahau kia haere ki te kingi wawao ai; kia rapua hoki i tona aroaro he me a mo tona iwi.

Elméne azért Haták, és elmondá Eszternek Márdokeus szavait.

Na haere ana a Hataka, whakaaturia ana e ia ki a Ehetere nga kupu a Mororekai.

És monda Eszter Hatáknak, és meghagyá néki, hogy *tudassa *Márdokeussal:

Katahi a Ehetere ka korero ki a Hataka, a hoatu ana e ia he kupu ki a Mororekai, hei mea:

A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belső udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja.

E mohio ana nga tangata katoa a te kingi, me te iwi o nga kawanatanga a te kingi, ko nga tangata katoa, ahakoa tane, ahakoa wahine, e haere ana ki to roto marae, ki te kingi, i te mea kihai i karangatia, kotahi tonu tana ture kia whakamatea, ki te kahore ia e torona atu e te kingi te hepeta koura ki a ia kia ora ai. Engari ko ahau, ka toru tekau enei ra oku kihai i karangatia kia haere ki te kingi.

És megmondák Márdokeusnak Eszter szavait.

Na korerotia ana e ratou ki a Mororekai nga kupu a Ehetere.

És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül.

Katahi a Mororekai ka ki atu kia whakahokia tenei kupu ki a Ehetere, Kei mahara koe na ka ora koe i te whare o te kingi, i nga Hurai katoa.

Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?

Ki te wahangu rawa hoki koe i tenei wa, tera e puta ake he tanga manawa, he whakaoranga mo nga Hurai i tetahi atu wahi. Na ko koe, ko te whare hoki o tou papa, ka ngaro; ko wai hoki ka mohio mo te wa penei pea i tae mai ai koe ki te kingitanga?

És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak:

Katahi ka ki a Ehetere kia whakahokia tenei kupu ki a Mororekai,

Menj el és gyűjts egybe minden zsidót, a ki Susánban találtatik, és bőjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így bőjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek.

Tikina, huihuia nga Hurai katoa e kitea ki Huhana, ka nohopuku ai koutou, hei mea moku; kaua hoki e kai, kaua e inu, kia toru nga ra, po, ao, ko ahau hoki, ko matou ko aku kotiro ka nohopuku ano; ko reira ahau haere ai ki te kingi; he mea kahore nei e rite ki te ture. A ki te mea ka huna ahau, ka huna ahau.

Elméne azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, a mint néki Eszter parancsolá.

Heoi haere ana a Mororekai, meatia ana e ia nga mea katoa i whakahaua ki a ia e Ehetere.