II Kings 7

És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.

A ka mea a Eriha, Whakarongo ki te kupu a Ihowa: ko te kupu tenei a Ihowa, Kia penei apopo ka hokona he mehua paraoa mo te hekere, nga mehua parei e rua mo te hekere, i te kuwaha o Hamaria.

És felelvén egy főember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda *Elizeus:* Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.

Na ka whakahokia e tetahi rangatira, nona nei te ringa i okioki ai te kingi, ki te tangata a te Atua; i mea ia, Nana, ki te hanga e Ihowa he matapihi ki te rangi, ka rite ranei tenei kupu? Ano ra ko ia, Nana, tera ou kanohi e kite, otira e kore k oe e kai i tetahi wahi o taua mea.

A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk *éhen?*

Na tera etahi tangata tokowha, he repera, i te kuwaha o te keti: a ka mea ratou tetahi ki tetahi, He aha tatou i noho ai i konei a kia mate raano tatou?

Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

Ki te mea tatou, Tatou ka tomo ki te pa, na ko te matekai kei roto i te pa, a ka mate tatou ki reira: a, ki te noho tatou i konei, ka mate ano tatou. Na, kia haere tatou aianei, kia auraki atu ki te ope o nga Hiriani: ki te whakaorangia tatou e r atou, ka ora tatou: ki te whakamatea, heoi ano, ka mate.

És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.

Na maranga ana ratou i te mea ka kakarauri, haere ana ki te puni o nga Hiriani: a, no to ratou taenga ki te pito o te puni o nga Hiriani, na kahore o reira tangata.

Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jőjjenek.

Na te Ariki hoki i mea kia rongo te ope o nga Hiriani i te haruru hariata, i te haruru hoiho, i te haruru hoki o tetahi ope nui: a ka mea ratou tetahi ki tetahi, Nana, kua utua nga kingi o nga Hiti me nga kingi o nga Ihipiana e te kingi o Iharair a hei whawhai ki a tatou, kia huaki mai ki a tatou.

És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.

Na whakatika ana ratou, rere ana i te mea ka kakarauri, a whakarerea ake o ratou teneti, a ratou hoiho, a ratou kaihe, me nga aha noa o te puni, a rere ana, he wehi kei mate.

Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és *abból* *is* hozának és elmenvén, elrejték.

Na, i te taenga o aua repera ki te pito o te puni, ka tomo ki tetahi teneti, kei te kai, kei te inu, a mauria atu ana te hiriwa i reira, me te koura, me te kakahu, a haere ana, huna ana; na ka hoki ano, ka tomo ki tetahi atu teneti, a ka tango an o i reira, a haere ana, huna ana.

És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.

Na ka mea ratou tetahi ki tetahi, Kahore i te pai ta tatou e mea nei: he ra rongo pai tenei ra, a kei te noho wahangu tatou: ki te tatari tatou kia marama te ata, tera tatou e rokohanga e te he: na reira hoake, ka haere tatou, ka korero ki te wha re o te kingi.

És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak.

Heoi haere ana ratou, karanga ana ki te kaitiaki o te kuwaha o te pa: a ka whakaatu ki a ratou, ka mea, I tae matou ki te puni o nga Hiriani, na kahore he tangata o reira, kahore he reo tangata, engari ko nga hoiho anake e here ana, me nga kaihe e here ana, a ko nga teneti e tu ana ano.

Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.

Na karangatia ana e ia nga kaitiaki o te kuwaha; a na ratou i korero ki te whare o te kingi i roto atu.

És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és *csak* azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.

Na ka whakatika te kingi i te po, a ka mea ki ana tangata, Maku e whakaatu ki a koutou ta nga Hiriani i mea ai ki a tatou. E mohio ana ratou e mate ana tatou i te kai; koia ratou i haere atu ai i te puni ki te parae piri ai, e ki ana, Ki te puta mai ratou i te pa, ka hopukia oratia ratou e tatou, a ka uru tatou ki te pa.

Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, - ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, - és küldjük ki, hadd lássuk meg.

Na ka whakahoki tetahi o ana tangata, ka mea, Tangohia oti e etahi kia rima o nga hoiho e toe nei, i mahue nei ki te pa; nana, penei tonu ratou me te huihui katoa o Iharaira kua mahue nei ki konei; nana, rite tonu ratou ki te huihui katoa o Ihar aira kua moti nei: a tonoa atu ratou e tatou kia kite.

És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.

Na tangohia ana e ratou etahi hoiho hariata, e rua, a unga ana e te kingi ki te whai i te ope o nga Hiriani, a i mea ia, Tikina, tirohia.

És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:

Na haere ana ratou ki te whai i a ratou a Horano ra ano. Na kapi tonu te huarahi katoa i te kakahu, i nga mea i rukea atu e nga Hiriani i to ratou ponana. Na hoki ana aua tangata ki te korero ki te kingi.

Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.

Na ka puta te iwi ki waho, kei te pahua i te puni o nga Hiriani. Heoi hokona ana te mehua paraoa mo te hekere, me nga mehua parei e rua mo te hekere, i rite tonu ki ta Ihowa kupu.

A király pedig azt a főembert, a kinek kezére *szokott *támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.

A i whakaritea e te kingi ko te rangatira i okioki atu nei ia ki tona ringa hei rangatira mo te kuwaha: na takahia iho ia e te iwi ki te kuwaha, a mate ake, i rite tonu ki ta te tangata a te Atua i korero ai, ki tana i korero ra i te haerenga ih o o te kingi ki raro, ki a ia.

Úgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.

I rite tonu ano ki ta te tangata a te Atua i korero ai ki te kingi, i mea ai, E rua nga mehua parei mo te hekere, kotahi ano hoki mehua paraoa mo te hekere i te kuwaha o Hamaria i te wa penei apopo;

És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ő azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belőle.

Na ka utua e taua rangatira ki te tangata a te Atua, i mea ia, Nana, ki te hanga e Ihowa he matapihi ki te rangi, ka rite ranei tenei kupu? Na ka mea tera, Nana, tera ou kanohi na e kite; otiia e kore tetahi wahi o taua mea e kainga e koe;

És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban és meghalt.

I pera tonu te meatanga ki a ia; i takahia hoki ia e te iwi ki te kuwaha, a mate iho ia.