II Chronicles 7

És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat,

Na, i te mutunga o te inoi a Horomona, ka heke iho te ahi i te rangi, a pau ake te tahunga tinana, me nga patunga tapu; a ki tonu te whare i te kororia o Ihowa.

Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát.

A kihai i ahei i nga tohunga te tomo ki te whare o Ihowa: ki tonu hoki te whare o Ihowa i te kororia o Ihowa.

És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való!

A ka matakitaki nga tama katoa a Iharaira i te hekenga iho o te ahi, i te kororia hoki o Ihowa i runga i te whare; na ka piko o ratou kanohi ki te whenua ki nga papa, a koropiko ana ratou, whakamoemiti ana ki a Ihowa, me te ki ano, No te mea he p ai ia; he mau tonu tana mahi tohu.

A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr előtt.

Na kei te patu te kingi ratou ko te iwi katoa i nga patunga tapu ki te aroaro o Ihowa.

Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és *ekképen* szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.

Na patua ana e Kingi Horomona he patunga tapu, e rua tekau ma rua mano kau, kotahi rau e rua tekau mano hipi. Na kua taia te kawa o te whare o te Atua e te kingi, e te iwi katoa.

A papok pedig foglalatosok valának az ő tisztökben; a Léviták is az Úrnak *minden* zengő szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az ő irgalmassága) a Dávid dicséretivel *mely* kezökbe *adatott;* a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.

Tu ana tera nga tohunga i te aronga o a ratou mahi, ko nga Riwaiti hoki me nga mea rangi waiata a Ihowa, i hanga nei e Kingi Rawiri hei whakawhetai ki a Ihowa, he mau tonu nei tana mahi tohu, i nga wa i meinga ai ratou e Rawiri hei whakamoemiti m ana: na whakatangi ana nga tohunga i nga tetere ki to ratou aroaro; a tu ana a Iharaira katoa.

És felszentelé Salamon a középső pitvart, a mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze égőáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égőáldozat, az ételáldozat és a *hálaadóáldozat* kövére.

I whakatapua ano e Horomona a waenganui o te marae i mua i te whare o Ihowa; i tukua hoki e ia ki reira he tahunga tinana, me te ngako o nga whakahere mo te pai: he iti hoki no te aata parahi i hanga e Horomona hei meatanga mo nga tahunga tinana, mo nga whakahere totokore, mo nga ngako.

És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.

Heoi mahia ana te hakari e Horomona i taua wa, e whitu nga ra, e ratou ko Iharaira katoa, he nui atu te huihui, no te haerenga atu ki Hamata tae noa ki te awa o Ihipa.

A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.

Na i te waru o nga ra he huihui nui na ratou: e whitu hoki nga ra i taia ai e ratou te kawa o te aata, a e whitu nga ra o te hakari.

A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével Izráellel.

I te rua tekau ma toru o nga ra o te whitu o nga marama ka unga e ia te iwi ki o ratou teneti, koa tonu ratou, pai tonu nga ngakau i te pai i meinga e Ihowa ki a Rawiri, ki a Horomona, ki tana iwi ano, ki a Iharaira.

És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.

Na kua oti i a Horomona te whare o Ihowa, me te whare o te kingi; na, ko nga mea katoa i puta ki te ngakau o Horomona kia mahia ki te whare o Ihowa, ki tona whare ake hoki, oti pai ana i a ia.

Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.

Na ka puta a Ihowa ki a Horomona i te po, a ka mea ki a ia, Kua rongo ahau i tau inoi, kua whiriwhiria ano e ahau tenei wahi moku, hei whare patunga tapu.

Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen eső; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:

Ki te tutakina e ahau te rangi, a kahore he ua, ki te whakahaua ranei e ahau nga mawhitiwhiti kia kai i te whenua, ki te unga ranei e ahau tetahi mate uruta ki taku iwi;

És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

Heoi ki te whakaiti taku iwi i a ratou, kua karangatia nei hoki toku ingoa ki a ratou, ki te inoi, a ka rapu i toku mata, ka tahuri mai i o ratou ara he; ka whakarongo mai ahau i te rangi, ka muru i to ratou hara, ka whakaora i te mate o to rato u whenua.

Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.

Ko tenei ka titiro oku kanohi, ka tahuri ano oku taringa ki nga mea e inoia ana ki tenei wahi.

Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.

Kua whiriwhiria nei hoki e ahau, kua whakatapua inaianei tenei whare, hei waihotanga iho mo toku ingoa a ake ake; ko reira ano oku kanohi, me toku ngakau, i nga ra katoa.

És ha te előttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:

Na ko koe, ki te rite tau haere i toku aroaro ki te haere a tou papa, a Rawiri, ki te mahia nga mea katoa i whakahaua e ahau ki a koe, ki te puritia e koe aku tikanga me aku whakaritenga;

Megerősítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a *te nemzetségedből való* férfiú az Izráel királyiszékiből.

Katahi ahau ka whakapumau i te torona o tou kingitanga, ka pera me taku kawenata ki tou papa, ki a Rawiri, i ahau i mea ra, E kore e whakakorea he tangata mau hei kawana mo Iharaira.

De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket előtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok előtt meghajoltok:

Tena ki te tahuri ke atu koutou, a ka whakarere i aku tikanga, i aku whakahau ka hoatu nei e ahau ki to koutou aroaro, a ka haere, ka mahi ki nga atua ke, ka koropiko ki a ratou;

Kiszaggatom őket az én földemből, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elől elvetem; tanulságul és példabeszédül adom őket minden nemzetségnek.

Katahi o ratou pakiaka ka unuhia ake e ahau i toku oneone i hoatu nei e ahau ki a ratou; katahi tenei whare i whakatapua nei e ahau mo toku ingoa, ka akiritia atu e ahau i toku aroaro, a ka meinga hei whakatauki, hei taunutanga i roto i nga iwi katoa.

És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenő álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?

Na, ko tenei whare e tiketike nei, ka ai hei miharotanga ma nga tangata katoa e haere ana i tona taha; a ka mea ratou, Na te aha tenei mea i meatia ai e Ihowa ki tenei whenua, ki tenei whare?

És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki őket kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.

Na ka whakautua e ratou, Mo ratou i whakarere i a Ihowa, i te Atua o o ratou matua i whakaputa mai nei i a ratou i te whenua o Ihipa, mo ratou i tango ki nga atua ke, a koropiko ana ki a ratou, mahi ana ki a ratou: na reira i kawea ai e ia tenei ke katoa ki a ratou.