I Corinthians 2

2:1

Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.

Ko ahau, e oku teina, i ahau i haere atu ai ki a koutou, kihai ahau i haere atu me te pai kupu, me te hua ranei o te whakaaro, i ahau i kauwhau ai ki a koutou i te mea ngaro a te Atua.

2:2

Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.

I takoto hoki toku whakaaro, kia kaua ahau e matau ki tetahi mea i roto i a koutou, ko Ihu Karaiti anake, ko ia hoki i ripekatia.

2:3

És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

A i a koutou ahau me te ngoikore, me te wehi, me te tuiri nui.

2:4

És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:

Ko taku korero me taku kauwhau ehara i te kupu whakapati na to te tangata whakaaro nui, engari he whakakitenga na te Wairua, na te kaha:

2:5

Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.

Kia kore ai to koutou whakapono e tu i runga i o te tangata whakaaro nui, engari i to te Atua kaha.

2:6

Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;

He ahakoa ra e korero ana matou i te whakaaro nui ki waenganui i te hunga tino tika: ehara ano ia i te whakaaro mohio no tenei ao, no nga rangatira ranei o tenei ao, e memeha haere nei:

2:7

Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;

Engari e korero ana matou i te whakaaro nui o te Atua i roto i te mea ngaro, i te whakaaro mohio i huna ra, ko ta te Atua i whakatakoto ai i mua o nga ao, hei whakakororia mo tatou:

2:8

Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:

Kihai nei tetahi o nga rangatira o tenei ao i matau; me i matau hoki ratou, kua kahore e ripekatia e ratou te Ariki o te kororia:

2:9

Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.

Engari ka rite ki te mea i tuhituhia ra, Ko nga mea kahore te kanohi i kite, kahore te taringa i rongo, kahore ano i tapoko noa ki te ngakau o te tangata, ko nga mea kua rite i te Atua mo te hunga e aroha ana ki a ia.