I Chronicles 13

Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal.

And David consulted with the captains of thousands and hundreds, and with every leader.

És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől *van:* küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik *otthon* maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy *ők is* gyűljenek hozzánk.

And David said unto all the congregation of Israel, If it seem good unto you, and that it be of the LORD our God, let us send abroad unto our brethren every where, that are left in all the land of Israel, and with them also to the priests and Levites which are in their cities and suburbs, that they may gather themselves unto us:

Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.

And let us bring again the ark of our God to us: for we enquired not at it in the days of Saul.

És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak *láttaték* e dolog az egész nép előtt.

And all the congregation said that they would do so: for the thing was right in the eyes of all the people.

Összegyűjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétől fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.

So David gathered all Israel together, from Shihor of Egypt even unto the entering of Hemath, to bring the ark of God from Kirjath–jearim.

Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába *vagy* Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.

And David went up, and all Israel, to Baalah, that is, to Kirjath–jearim, which belonged to Judah, to bring up thence the ark of God the LORD, that dwelleth between the cherubims, whose name is called on it.

És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából *egy* új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.

And they carried the ark of God in a new cart out of the house of Abinadab: and Uzza and Ahio drave the cart.

Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, cziterákkal, hegedűkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.

And David and all Israel played before God with all their might, and with singing, and with harps, and with psalteries, and with timbrels, and with cymbals, and with trumpets.

Mikor pedig jutottak a Kidon szérűjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.

And when they came unto the threshingfloor of Chidon, Uzza put forth his hand to hold the ark; for the oxen stumbled.

És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és őt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten előtt.

And the anger of the LORD was kindled against Uzza, and he smote him, because he put his hand to the ark: and there he died before God.

Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr *ily* csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.

And David was displeased, because the LORD had made a breach upon Uzza: wherefore that place is called Perez–uzza to this day.

És félni kezde Dávid azon a napon Istentől, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!

And David was afraid of God that day, saying, How shall I bring the ark of God home to me?

És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.

So David brought not the ark home to himself to the city of David, but carried it aside into the house of Obed–edom the Gittite.

És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.

And the ark of God remained with the family of Obed–edom in his house three months. And the LORD blessed the house of Obed–edom, and all that he had.