Song of Solomon 2

Én Sáronnak rózsája *vagyok,* és a völgyek lilioma.
אני חבצלת השרון שושנת העמקים׃
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
כשושנה בין החוחים כן רעיתי בין הבנות׃
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
כתפוח בעצי היער כן דודי בין הבנים בצלו חמדתי וישבתי ופריו מתוק לחכי׃
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
הביאני אל בית היין ודגלו עלי אהבה׃
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
סמכוני באשישות רפדוני בתפוחים כי חולת אהבה אני׃
Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
שמאלו תחת לראשי וימינו תחבקני׃
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
השבעתי אתכם בנות ירושלם בצבאות או באילות השדה אם תעירו ואם תעוררו את האהבה עד שתחפץ׃
Az én szerelmesemnek szavát *hallom,* ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
קול דודי הנה זה בא מדלג על ההרים מקפץ על הגבעות׃
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
דומה דודי לצבי או לעפר האילים הנה זה עומד אחר כתלנו משגיח מן החלנות מציץ מן החרכים׃
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
ענה דודי ואמר לי קומי לך רעיתי יפתי ולכי לך׃
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
כי הנה הסתו עבר הגשם חלף הלך לו׃
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
הנצנים נראו בארץ עת הזמיר הגיע וקול התור נשמע בארצנו׃
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj *hozzám!*
התאנה חנטה פגיה והגפנים סמדר נתנו ריח קומי לכי רעיתי יפתי ולכי לך׃
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
יונתי בחגוי הסלע בסתר המדרגה הראיני את מראיך השמיעיני את קולך כי קולך ערב ומראיך נאוה׃
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
אחזו לנו שועלים שועלים קטנים מחבלים כרמים וכרמינו סמדר׃
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
דודי לי ואני לו הרעה בשושנים׃
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
עד שיפוח היום ונסו הצללים סב דמה לך דודי לצבי או לעפר האילים על הרי בתר׃