Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

למה רגשו גוים ולאמים יהגו ריק׃

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

יתיצבו מלכי ארץ ורוזנים נוסדו יחד על יהוה ועל משיחו׃

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

ננתקה את מוסרותימו ונשליכה ממנו עבתימו׃

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

יושב בשמים ישחק אדני ילעג למו׃

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

אז ידבר אלימו באפו ובחרונו יבהלמו׃

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

ואני נסכתי מלכי על ציון הר קדשי׃

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

אספרה אל חק יהוה אמר אלי בני אתה אני היום ילדתיך׃

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

שאל ממני ואתנה גוים נחלתך ואחזתך אפסי ארץ׃

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

תרעם בשבט ברזל ככלי יוצר תנפצם׃

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

ועתה מלכים השכילו הוסרו שפטי ארץ׃

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

עבדו את יהוה ביראה וגילו ברעדה׃

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

נשקו בר פן יאנף ותאבדו דרך כי יבער כמעט אפו אשרי כל חוסי בו׃