Job 7

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

הלא צבא לאנוש על ארץ וכימי שכיר ימיו׃

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

כעבד ישאף צל וכשכיר יקוה פעלו׃

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

כן הנחלתי לי ירחי שוא ולילות עמל מנו לי׃

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással *reggeli* szürkületig.

אם שכבתי ואמרתי מתי אקום ומדד ערב ושבעתי נדדים עדי נשף׃

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

לבש בשרי רמה וגיש עפר עורי רגע וימאס׃

Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

ימי קלו מני ארג ויכלו באפס תקוה׃

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

זכר כי רוח חיי לא תשוב עיני לראות טוב׃

Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám *veted* szemed, de már nem vagyok!

לא תשורני עין ראי עיניך בי ואינני׃

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a *sír*ba, nem jő fel *többé.*

כלה ענן וילך כן יורד שאול לא יעלה׃

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

לא ישוב עוד לביתו ולא יכירנו עוד מקמו׃

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

גם אני לא אחשך פי אדברה בצר רוחי אשיחה במר נפשי׃

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

הים אני אם תנין כי תשים עלי משמר׃

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

כי אמרתי תנחמני ערשי ישא בשיחי משכבי׃

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

וחתתני בחלמות ומחזינות תבעתני׃

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

ותבחר מחנק נפשי מות מעצמותי׃

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

מאסתי לא לעלם אחיה חדל ממני כי הבל ימי׃

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

מה אנוש כי תגדלנו וכי תשית אליו לבך׃

Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

ותפקדנו לבקרים לרגעים תבחננו׃

Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

כמה לא תשעה ממני לא תרפני עד בלעי רקי׃

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

חטאתי מה אפעל לך נצר האדם למה שמתני למפגע לך ואהיה עלי למשא׃

És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

ומה לא תשא פשעי ותעביר את עוני כי עתה לעפר אשכב ושחרתני ואינני׃