Job 6

Jób pedig felele, és monda:

ויען איוב ויאמר׃

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

לו שקול ישקל כעשי והיתי במאזנים ישאו יחד׃

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

כי עתה מחול ימים יכבד על כן דברי לעו׃

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

כי חצי שדי עמדי אשר חמתם שתה רוחי בעותי אלוה יערכוני׃

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

הינהק פרא עלי דשא אם יגעה שור על בלילו׃

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

היאכל תפל מבלי מלח אם יש טעם בריר חלמות׃

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

מאנה לנגוע נפשי המה כדוי לחמי׃

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

מי יתן תבוא שאלתי ותקותי יתן אלוה׃

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

ויאל אלוה וידכאני יתר ידו ויבצעני׃

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

ותהי עוד נחמתי ואסלדה בחילה לא יחמול כי לא כחדתי אמרי קדוש׃

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

מה כחי כי איחל ומה קצי כי אאריך נפשי׃

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

אם כח אבנים כחי אם בשרי נחוש׃

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

האם אין עזרתי בי ותשיה נדחה ממני׃

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

למס מרעהו חסד ויראת שדי יעזוב׃

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

אחי בגדו כמו נחל כאפיק נחלים יעברו׃

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

הקדרים מני קרח עלימו יתעלם שלג׃

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

בעת יזרבו נצמתו בחמו נדעכו ממקומם׃

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

ילפתו ארחות דרכם יעלו בתהו ויאבדו׃

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

הביטו ארחות תמא הליכת שבא קוו למו׃

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

בשו כי בטח באו עדיה ויחפרו׃

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

כי עתה הייתם לא תראו חתת ותיראו׃

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

הכי אמרתי הבו לי ומכחכם שחדו בעדי׃

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

ומלטוני מיד צר ומיד עריצים תפדוני׃

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

הורוני ואני אחריש ומה שגיתי הבינו לי׃

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

מה נמרצו אמרי ישר ומה יוכיח הוכח מכם׃

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

הלהוכח מלים תחשבו ולרוח אמרי נאש׃

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

אף על יתום תפילו ותכרו על ריעכם׃

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

ועתה הואילו פנו בי ועל פניכם אם אכזב׃

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

שבו נא אל תהי עולה ושבי עוד צדקי בה׃

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

היש בלשוני עולה אם חכי לא יבין הוות׃