Job 17

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
רוחי חבלה ימי נזעכו קברים לי׃
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?
אם לא התלים עמדי ובהמרותם תלן עיני׃
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
שימה נא ערבני עמך מי הוא לידי יתקע׃
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
כי לבם צפנת משכל על כן לא תרמם׃
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
לחלק יגיד רעים ועיני בניו תכלנה׃
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
והצגני למשל עמים ותפת לפנים אהיה׃
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
ותכה מכעש עיני ויצרי כצל כלם׃
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
ישמו ישרים על זאת ונקי על חנף יתערר׃
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
ויאחז צדיק דרכו וטהר ידים יסיף אמץ׃
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
ואולם כלם תשבו ובאו נא ולא אמצא בכם חכם׃
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
ימי עברו זמתי נתקו מורשי לבבי׃
Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
לילה ליום ישימו אור קרוב מפני חשך׃
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
אם אקוה שאול ביתי בחשך רפדתי יצועי׃
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
לשחת קראתי אבי אתה אמי ואחתי לרמה׃
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
ואיה אפו תקותי ותקותי מי ישורנה׃
בדי שאל תרדנה אם יחד על עפר נחת׃