Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Danach tat Hiob seinen Mund auf und verfluchte seinen Tag.

És szóla Jób, és monda:

Und Hiob hob an und sprach:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Es verschwinde der Tag, an dem ich geboren wurde, und die Nacht, welche sprach: Ein Knäblein ist empfangen!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Jener Tag sei Finsternis! nicht frage Gott nach ihm droben, und nicht erglänze über ihm das Licht!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Finsternis und Todesschatten mögen ihn einlösen, Gewölk lagere sich über ihm, es schrecken ihn Tagesverfinsterungen!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Jene Nacht, Dunkel ergreife sie; sie freue sich nicht unter den Tagen des Jahres, in die Zahl der Monde komme sie nicht!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Siehe, jene Nacht sei unfruchtbar, es trete kein Jubel in sie ein!

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Verwünschen mögen sie die Verflucher des Tages, die fähig sind, den Leviathan aufzureizen!

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Verfinstert seien die Sterne ihrer Dämmerung; sie harre auf Licht, und da sei keines; und nicht schaue sie die Wimpern der Morgenröte!

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Denn sie hat die Pforte meines Mutterschoßes nicht verschlossen und Mühsal nicht verborgen vor meinen Augen. -

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Warum starb ich nicht von Mutterleibe an, kam aus dem Schoße hervor und verschied?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Weshalb kamen Knie mir entgegen, und wozu Brüste, daß ich sog?

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Denn jetzt würde ich liegen und rasten, ich würde schlafen: dann hätte ich Ruhe, -

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

mit Königen und Räten der Erde, welche sich verödete Plätze erbauten,

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

oder mit Fürsten, die Gold hatten, die ihre Häuser mit Silber füllten;

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

oder, gleich einer verborgenen Fehlgeburt, wäre ich nicht da, gleich Kindern, die das Licht nicht erblickt haben.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Dort lassen die Bösen ab vom Toben, und dort ruhen die an Kraft Erschöpften,

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

rasten die Gefangenen allesamt, hören nicht die Stimme des Treibers.

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Der Kleine und der Große, dort sind sie gleich, und der Knecht ist frei von seinem Herrn.

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Warum gibt er dem Mühseligen Licht, und Leben denen, die bitterer Seele sind;

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

die auf den Tod harren, und er ist nicht da, und die nach ihm graben, mehr als nach verborgenen Schätzen;

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

die sich freuen bis zum Jubel, Wonne haben, wenn sie das Grab finden; -

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

dem Manne, dessen Weg ihm verborgen ist, und den Gott eingeschlossen hat ringsum?

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Denn gleich meinem Brote kommt mein Seufzen, und wie Wasser ergießt sich mein Gestöhn.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Denn ich fürchtete einen Schrecken, und er traf mich, und vor dem mir bangte, das kam über mich.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Ich war nicht ruhig, und ich rastete nicht und ruhte nicht, da kam das Toben.