Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Und Hiob fuhr fort, seinen Spruch anzuheben, und sprach:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

So wahr Gott lebt, der mir mein Recht entzogen, und der Allmächtige, der meine Seele bitter gemacht hat, -

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

so lange mein Odem in mir ist, und der Hauch Gottes in meiner Nase: -

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

wenn meine Lippen Unrecht reden werden, und wenn meine Zunge Trug aussprechen wird!

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Fern sei es von mir, daß ich euch recht geben sollte; bis ich verscheide, werde ich meine Unsträflichkeit nicht von mir weichen lassen.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

An meiner Gerechtigkeit halte ich fest und werde sie nicht fahren lassen: mein Herz schmäht nicht einen von meinen Tagen.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Mein Feind sei wie der Gesetzlose, und der wider mich auftritt wie der Ungerechte.

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Denn was ist des Ruchlosen Hoffnung, wenn Gott abschneidet, wenn er seine Seele herauszieht?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Wird Gott sein Geschrei hören, wenn Bedrängnis über ihn kommt?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Oder wird er sich an dem Allmächtigen ergötzen, Gott anrufen zu aller Zeit?

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Ich will euch belehren über die Hand Gottes; was bei dem Allmächtigen ist, will ich nicht verhehlen.

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Siehe, ihr selbst habt es alle erschaut, und warum denn schwatzet ihr so eitel?

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Dies ist das Teil des gesetzlosen Menschen bei Gott, und das Erbe der Gewalttätigen, welches sie von dem Allmächtigen empfangen:

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Wenn seine Kinder sich mehren, so ist es für das Schwert, und seine Sprößlinge, -sie haben nicht satt Brot.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Seine Übriggebliebenen werden begraben durch den Tod, und seine Witwen weinen nicht.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Wenn er Silber aufhäuft wie Staub, und Kleider bereitet wie Lehm:

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

er bereitet sie, aber der Gerechte bekleidet sich damit; und Schuldlose teilen sich in das Silber.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Er hat sein Haus gebaut wie die Motte, und der Hütte gleich, die ein Wächter sich macht.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Reich legt er sich ihn, und er tut es nicht wieder; er schlägt die Augen auf, und ist nicht mehr.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Schrecken ereilen ihn wie Wasser, des Nachts entführt ihn ein Sturmwind.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Der Ostwind hebt ihn empor, daß er dahinfährt, und stürmt ihn fort von seiner Stätte.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Und Gott schleudert auf ihn ohne Schonung; seiner Hand möchte er flüchtend entfliehen.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Man klatscht über ihn in die Hände, und zischt ihm nach von seiner Stätte aus.