Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Prière d'un malheureux, lorsqu'il est abattu et qu'il répand sa plainte devant l'Eternel. Eternel, écoute ma prière, Et que mon cri parvienne jusqu'à toi!

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Ne me cache pas ta face au jour de ma détresse! Incline vers moi ton oreille quand je crie! Hâte-toi de m'exaucer!

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Car mes jours s'évanouissent en fumée, Et mes os sont enflammés comme un tison.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Mon coeur est frappé et se dessèche comme l'herbe; J'oublie même de manger mon pain.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Mes gémissements sont tels Que mes os s'attachent à ma chair.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Je ressemble au pélican du désert, Je suis comme le chat-huant des ruines;

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Je n'ai plus de sommeil, et je suis Comme l'oiseau solitaire sur un toit.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Chaque jour mes ennemis m'outragent, Et c'est par moi que jurent mes adversaires en fureur.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Je mange la poussière au lieu de pain, Et je mêle des larmes à ma boisson,

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

A cause de ta colère et de ta fureur; Car tu m'as soulevé et jeté au loin.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Mes jours sont comme l'ombre à son déclin, Et je me dessèche comme l'herbe.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Mais toi, Eternel! tu règnes à perpétuité, Et ta mémoire dure de génération en génération.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion; Car le temps d'avoir pitié d'elle, Le temps fixé est à son terme;

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Car tes serviteurs en aiment les pierres, Ils en chérissent la poussière.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Alors les nations craindront le nom de l'Eternel, Et tous les rois de la terre ta gloire.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Oui, l'Eternel rebâtira Sion, Il se montrera dans sa gloire.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Il est attentif à la prière du misérable, Il ne dédaigne pas sa prière.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Que cela soit écrit pour la génération future, Et que le peuple qui sera créé célèbre l'Eternel!

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Car il regarde du lieu élevé de sa sainteté; Du haut des cieux l'Eternel regarde sur la terre,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Pour écouter les gémissements des captifs, Pour délivrer ceux qui vont périr,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

Afin qu'ils publient dans Sion le nom de l'Eternel, Et ses louanges dans Jérusalem,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Quand tous les peuples s'assembleront, Et tous les royaumes, pour servir l'Eternel.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Il a brisé ma force dans la route, Il a abrégé mes jours.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Je dis: Mon Dieu, ne m'enlève pas au milieu de mes jours, Toi, dont les années durent éternellement!

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

Tu as anciennement fondé la terre, Et les cieux sont l'ouvrage de tes mains.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Ils périront, mais tu subsisteras; Ils s'useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Mais toi, tu restes le même, Et tes années ne finiront point.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *

Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, Et leur postérité s'affermira devant toi.