Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Prendras-tu le crocodile à l'hameçon? Saisiras-tu sa langue avec une corde?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Mettras-tu un jonc dans ses narines? Lui perceras-tu la mâchoire avec un crochet?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Te pressera-t-il de supplication? Te parlera-t-il d'une voix douce?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Fera-t-il une alliance avec toi, Pour devenir à toujours ton esclave?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Joueras-tu avec lui comme avec un oiseau? L'attacheras-tu pour amuser tes jeunes filles?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Les pêcheurs en trafiquent-ils? Le partagent-ils entre les marchands?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Couvriras-tu sa peau de dards, Et sa tête de harpons?

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Dresse ta main contre lui, Et tu ne t'aviseras plus de l'attaquer.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Voici, on est trompé dans son attente; A son seul aspect n'est-on pas terrassé?

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Nul n'est assez hardi pour l'exciter; Qui donc me résisterait en face?

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

De qui suis-je le débiteur? Je le paierai. Sous le ciel tout m'appartient.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Je veux encore parler de ses membres, Et de sa force, et de la beauté de sa structure.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Qui soulèvera son vêtement? Qui pénétrera entre ses mâchoires?

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Qui ouvrira les portes de sa gueule? Autour de ses dents habite la terreur.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Ses magnifiques et puissants boucliers Sont unis ensemble comme par un sceau;

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Ils se serrent l'un contre l'autre, Et l'air ne passerait pas entre eux;

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Ce sont des frères qui s'embrassent, Se saisissent, demeurent inséparables.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Ses éternuements font briller la lumière; Ses yeux sont comme les paupières de l'aurore.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Des flammes jaillissent de sa bouche, Des étincelles de feu s'en échappent.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Une fumée sort de ses narines, Comme d'un vase qui bout, d'une chaudière ardente.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Son souffle allume les charbons, Sa gueule lance la flamme.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

La force a son cou pour demeure, Et l'effroi bondit au-devant de lui.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Ses parties charnues tiennent ensemble, Fondues sur lui, inébranlables.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Son coeur est dur comme la pierre, Dur comme la meule inférieure.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Quand il se lève, les plus vaillants ont peur, Et l'épouvante les fait fuir.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

C'est en vain qu'on l'attaque avec l'épée; La lance, le javelot, la cuirasse, ne servent à rien.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Il regarde le fer comme de la paille, L'airain comme du bois pourri.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

La flèche ne le met pas en fuite, Les pierres de la fronde sont pour lui du chaume.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Il ne voit dans la massue qu'un brin de paille, Il rit au sifflement des dards.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Sous son ventre sont des pointes aiguës: On dirait une herse qu'il étend sur le limon.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Il fait bouillir le fond de la mer comme une chaudière, Il l'agite comme un vase rempli de parfums.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Il laisse après lui un sentier lumineux; L'abîme prend la chevelure d'un vieillard.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Sur la terre nul n'est son maître; Il a été créé pour ne rien craindre.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Il regarde avec dédain tout ce qui est élevé, Il est le roi des plus fiers animaux.