Job 31

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
J'avais fait un pacte avec mes yeux, Et je n'aurais pas arrêté mes regards sur une vierge.
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Quelle part Dieu m'eût-il réservée d'en haut? Quel héritage le Tout-Puissant m'eût-il envoyé des cieux?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
La ruine n'est-elle pas pour le méchant, Et le malheur pour ceux qui commettent l'iniquité?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Dieu n'a-t-il pas connu mes voies? N'a-t-il pas compté tous mes pas?
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Si j'ai marché dans le mensonge, Si mon pied a couru vers la fraude,
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Que Dieu me pèse dans des balances justes, Et il reconnaîtra mon intégrité!
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Si mon pas s'est détourné du droit chemin, Si mon coeur a suivi mes yeux, Si quelque souillure s'est attachée à mes mains,
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Que je sème et qu'un autre moissonne, Et que mes rejetons soient déracinés!
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Si mon coeur a été séduit par une femme, Si j'ai fait le guet à la porte de mon prochain,
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Que ma femme tourne la meule pour un autre, Et que d'autres la déshonorent!
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Car c'est un crime, Un forfait que punissent les juges;
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
C'est un feu qui dévore jusqu'à la ruine, Et qui aurait détruit toute ma richesse.
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Si j'ai méprisé le droit de mon serviteur ou de ma servante Lorsqu'ils étaient en contestation avec moi,
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Qu'ai-je à faire, quand Dieu se lève? Qu'ai-je à répondre, quand il châtie?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Celui qui m'a créé dans le ventre de ma mère ne l'a-t-il pas créé? Le même Dieu ne nous a-t-il pas formés dans le sein maternel?
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Si j'ai refusé aux pauvres ce qu'ils demandaient, Si j'ai fait languir les yeux de la veuve,
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Si j'ai mangé seul mon pain, Sans que l'orphelin en ait eu sa part,
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Moi qui l'ai dès ma jeunesse élevé comme un père, Moi qui dès ma naissance ai soutenu la veuve;
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Si j'ai vu le malheureux manquer de vêtements, L'indigent n'avoir point de couverture,
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
Sans que ses reins m'aient béni, Sans qu'il ait été réchauffé par la toison de mes agneaux;
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Si j'ai levé la main contre l'orphelin, Parce que je me sentais un appui dans les juges;
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Que mon épaule se détache de sa jointure, Que mon bras tombe et qu'il se brise!
Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Car les châtiments de Dieu m'épouvantent, Et je ne puis rien devant sa majesté.
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Si j'ai mis dans l'or ma confiance, Si j'ai dit à l'or: Tu es mon espoir;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Si je me suis réjoui de la grandeur de mes biens, De la quantité des richesses que j'avais acquises;
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Si j'ai regardé le soleil quand il brillait, La lune quand elle s'avançait majestueuse,
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
Et si mon coeur s'est laissé séduire en secret, Si ma main s'est portée sur ma bouche;
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
C'est encore un crime que doivent punir les juges, Et j'aurais renié le Dieu d'en haut!
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Si j'ai été joyeux du malheur de mon ennemi, Si j'ai sauté d'allégresse quand les revers l'ont atteint,
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Moi qui n'ai pas permis à ma langue de pécher, De demander sa mort avec imprécation;
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Si les gens de ma tente ne disaient pas: Où est celui qui n'a pas été rassasié de sa viande?
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Si l'étranger passait la nuit dehors, Si je n'ouvrais pas ma porte au voyageur;
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Si, comme les hommes, j'ai caché mes transgressions, Et renfermé mes iniquités dans mon sein,
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!
Parce que j'avais peur de la multitude, Parce que je craignais le mépris des familles, Me tenant à l'écart et n'osant franchir ma porte...
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Oh! qui me fera trouver quelqu'un qui m'écoute? Voilà ma défense toute signée: Que le Tout-Puissant me réponde! Qui me donnera la plainte écrite par mon adversaire?
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Je porterai son écrit sur mon épaule, Je l'attacherai sur mon front comme une couronne;
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Je lui rendrai compte de tous mes pas, Je m'approcherai de lui comme un prince.
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Si ma terre crie contre moi, Et que ses sillons versent des larmes;
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
Si j'en ai mangé le produit sans l'avoir payée, Et que j'aie attristé l'âme de ses anciens maîtres;
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Qu'il y croisse des épines au lieu de froment, Et de l'ivraie au lieu d'orge! Fin des paroles de Job.