Job 29

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

Job prit de nouveau la parole sous forme sentencieuse et dit:

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

Oh! que ne puis-je être comme aux mois du passé, Comme aux jours où Dieu me gardait,

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, *s* világánál jártam a setétet;

Quand sa lampe brillait sur ma tête, Et que sa lumière me guidait dans les ténèbres!

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

Que ne suis-je comme aux jours de ma vigueur, Où Dieu veillait en ami sur ma tente,

Mikor még a Mindenható velem volt, *és* körültem voltak gyermekeim;

Quand le Tout-Puissant était encore avec moi, Et que mes enfants m'entouraient;

Mikor lábaimat *édes* tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

Quand mes pieds se baignaient dans la crème Et que le rocher répandait près de moi des ruisseaux d'huile!

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

Si je sortais pour aller à la porte de la ville, Et si je me faisais préparer un siège dans la place,

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek *és *állottak.

Les jeunes gens se retiraient à mon approche, Les vieillards se levaient et se tenaient debout.

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

Les princes arrêtaient leurs discours, Et mettaient la main sur leur bouche;

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

La voix des chefs se taisait, Et leur langue s'attachait à leur palais.

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

L'oreille qui m'entendait me disait heureux, L'oeil qui me voyait me rendait témoignage;

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

Car je sauvais le pauvre qui implorait du secours, Et l'orphelin qui manquait d'appui.

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

La bénédiction du malheureux venait sur moi; Je remplissais de joie le coeur de la veuve.

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

Je me revêtais de la justice et je lui servais de vêtement, J'avais ma droiture pour manteau et pour turban.

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

J'étais l'oeil de l'aveugle Et le pied du boiteux.

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

J'étais le père des misérables, J'examinais la cause de l'inconnu;

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

Je brisais la mâchoire de l'injuste, Et j'arrachais de ses dents la proie.

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

Alors je disais: Je mourrai dans mon nid, Mes jours seront abondants comme le sable;

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

L'eau pénétrera dans mes racines, La rosée passera la nuit sur mes branches;

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

Ma gloire reverdira sans cesse, Et mon arc rajeunira dans ma main.

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

On m'écoutait et l'on restait dans l'attente, On gardait le silence devant mes conseils.

Az én szavaim után nem szóltak többet, *s harmatként* hullt rájok beszédem.

Après mes discours, nul ne répliquait, Et ma parole était pour tous une bienfaisante rosée;

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

Ils comptaient sur moi comme sur la pluie, Ils ouvraient la bouche comme pour une pluie du printemps.

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

Je leur souriais quand ils perdaient courage, Et l'on ne pouvait chasser la sérénité de mon front.

*Örömest* választottam útjokat, mint főember ültem *ott;* úgy laktam *ott,* mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

J'aimais à aller vers eux, et je m'asseyais à leur tête; J'étais comme un roi au milieu d'une troupe, Comme un consolateur auprès des affligés.