Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Job prit de nouveau la parole sous forme sentencieuse et dit:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Dieu qui me refuse justice est vivant! Le Tout-Puissant qui remplit mon âme d'amertume est vivant!

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

Aussi longtemps que j'aurai ma respiration, Et que le souffle de Dieu sera dans mes narines,

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Mes lèvres ne prononceront rien d'injuste, Ma langue ne dira rien de faux.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu'à mon dernier soupir je défendrai mon innocence;

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Je tiens à me justifier, et je ne faiblirai pas; Mon coeur ne me fait de reproche sur aucun de mes jours.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Que mon ennemi soit comme le méchant, Et mon adversaire comme l'impie!

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Quelle espérance reste-t-il à l'impie, Quand Dieu coupe le fil de sa vie, Quand il lui retire son âme?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Est-ce que Dieu écoute ses cris, Quand l'angoisse vient l'assaillir?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Fait-il du Tout-Puissant ses délices? Adresse-t-il en tout temps ses prières à Dieu?

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Je vous enseignerai les voies de Dieu, Je ne vous cacherai pas les desseins du Tout-Puissant.

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Mais vous les connaissez, et vous êtes d'accord; Pourquoi donc vous laisser aller à de vaines pensées?

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Voici la part que Dieu réserve au méchant, L'héritage que le Tout-Puissant destine à l'impie.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

S'il a des fils en grand nombre, c'est pour le glaive, Et ses rejetons manquent de pain;

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Ceux qui échappent sont enterrés par la peste, Et leurs veuves ne les pleurent pas.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

S'il amasse l'argent comme la poussière, S'il entasse les vêtements comme la boue,

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

C'est lui qui entasse, mais c'est le juste qui se revêt, C'est l'homme intègre qui a l'argent en partage.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Sa maison est comme celle que bâtit la teigne, Comme la cabane que fait un gardien.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Il se couche riche, et il meurt dépouillé; Il ouvre les yeux, et tout a disparu.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Les terreurs le surprennent comme des eaux; Un tourbillon l'enlève au milieu de la nuit.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Le vent d'orient l'emporte, et il s'en va; Il l'arrache violemment de sa demeure.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Dieu lance sans pitié des traits contre lui, Et le méchant voudrait fuir pour les éviter.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

On bat des mains à sa chute, Et on le siffle à son départ.