Job 24

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

Pourquoi le Tout-Puissant ne met-il pas des temps en réserve, Et pourquoi ceux qui le connaissent ne voient-ils pas ses jours?

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

On déplace les bornes, On vole des troupeaux, et on les fait paître;

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

On enlève l'âne de l'orphelin, On prend pour gage le boeuf de la veuve;

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

On repousse du chemin les indigents, On force tous les malheureux du pays à se cacher.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Et voici, comme les ânes sauvages du désert, Ils sortent le matin pour chercher de la nourriture, Ils n'ont que le désert pour trouver le pain de leurs enfants;

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

Ils coupent le fourrage qui reste dans les champs, Ils grappillent dans la vigne de l'impie;

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Ils passent la nuit dans la nudité, sans vêtement, Sans couverture contre le froid;

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Ils sont percés par la pluie des montagnes, Et ils embrassent les rochers comme unique refuge.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

On arrache l'orphelin à la mamelle, On prend des gages sur le pauvre.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Ils vont tout nus, sans vêtement, Ils sont affamés, et ils portent les gerbes;

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Dans les enclos de l'impie ils font de l'huile, Ils foulent le pressoir, et ils ont soif;

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Dans les villes s'exhalent les soupirs des mourants, L'âme des blessés jette des cris.... Et Dieu ne prend pas garde à ces infamies!

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

D'autres sont ennemis de la lumière, Ils n'en connaissent pas les voies, Ils n'en pratiquent pas les sentiers.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

L'assassin se lève au point du jour, Tue le pauvre et l'indigent, Et il dérobe pendant la nuit.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

L'oeil de l'adultère épie le crépuscule; Personne ne me verra, dit-il, Et il met un voile sur sa figure.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

La nuit ils forcent les maisons, Le jour ils se tiennent enfermés; Ils ne connaissent pas la lumière.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Pour eux, le matin c'est l'ombre de la mort, Ils en éprouvent toutes les terreurs.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Eh quoi! l'impie est d'un poids léger sur la face des eaux, Il n'a sur la terre qu'une part maudite, Il ne prend jamais le chemin des vignes!

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Comme la sécheresse et la chaleur absorbent les eaux de la neige, Ainsi le séjour des morts engloutit ceux qui pèchent!

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Quoi! le sein maternel l'oublie, Les vers en font leurs délices, On ne se souvient plus de lui! L'impie est brisé comme un arbre,

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Lui qui dépouille la femme stérile et sans enfants, Lui qui ne répand aucun bienfait sur la veuve!...

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Non! Dieu par sa force prolonge les jours des violents, Et les voilà debout quand ils désespéraient de la vie;

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Il leur donne de la sécurité et de la confiance, Il a les regards sur leurs voies.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Ils se sont élevés; et en un instant ils ne sont plus, Ils tombent, ils meurent comme tous les hommes, Ils sont coupés comme la tête des épis.

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

S'il n'en est pas ainsi, qui me démentira, Qui réduira mes paroles à néant?