Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Job prit la parole et dit:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Ecoutez, écoutez mes paroles, Donnez-moi seulement cette consolation.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Laissez-moi parler, je vous prie; Et, quand j'aurai parlé, tu pourras te moquer.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Est-ce contre un homme que se dirige ma plainte? Et pourquoi mon âme ne serait-elle pas impatiente?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Regardez-moi, soyez étonnés, Et mettez la main sur la bouche.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Quand j'y pense, cela m'épouvante, Et un tremblement saisit mon corps.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Pourquoi les méchants vivent-ils? Pourquoi les voit-on vieillir et accroître leur force?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Leur postérité s'affermit avec eux et en leur présence, Leurs rejetons prospèrent sous leurs yeux.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Dans leurs maisons règne la paix, sans mélange de crainte; La verge de Dieu ne vient pas les frapper.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Leurs taureaux sont vigoureux et féconds, Leurs génisses conçoivent et n'avortent point.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Ils laissent courir leurs enfants comme des brebis, Et les enfants prennent leurs ébats.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Ils chantent au son du tambourin et de la harpe, Ils se réjouissent au son du chalumeau.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Ils passent leurs jours dans le bonheur, Et ils descendent en un instant au séjour des morts.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Ils disaient pourtant à Dieu: Retire-toi de nous; Nous ne voulons pas connaître tes voies.

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Qu'est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Que gagnerons-nous à lui adresser nos prières?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Quoi donc! ne sont-ils pas en possession du bonheur? -Loin de moi le conseil des méchants!

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Mais arrive-t-il souvent que leur lampe s'éteigne, Que la misère fonde sur eux, Que Dieu leur distribue leur part dans sa colère,

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Qu'ils soient comme la paille emportée par le vent, Comme la balle enlevée par le tourbillon?

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Est-ce pour les fils que Dieu réserve le châtiment du père? Mais c'est lui que Dieu devrait punir, pour qu'il le sente;

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

C'est lui qui devrait contempler sa propre ruine, C'est lui qui devrait boire la colère du Tout-Puissant.

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Car, que lui importe sa maison après lui, Quand le nombre de ses mois est achevé?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Est-ce à Dieu qu'on donnera de la science, A lui qui gouverne les esprits célestes?

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

L'un meurt au sein du bien-être, De la paix et du bonheur,

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Les flancs chargés de graisse Et la moelle des os remplie de sève;

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

L'autre meurt, l'amertume dans l'âme, Sans avoir joui d'aucun bien.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Et tous deux se couchent dans la poussière, Tous deux deviennent la pâture des vers.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Je sais bien quelles sont vos pensées, Quels jugements iniques vous portez sur moi.

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Vous dites: Où est la maison de l'homme puissant? Où est la tente qu'habitaient les impies?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Mais quoi! n'avez-vous point interrogé les voyageurs, Et voulez-vous méconnaître ce qu'ils prouvent?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Au jour du malheur, le méchant est épargné; Au jour de la colère, il échappe.

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Qui lui reproche en face sa conduite? Qui lui rend ce qu'il a fait?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Il est porté dans un sépulcre, Et il veille encore sur sa tombe.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Les mottes de la vallée lui sont légères; Et tous après lui suivront la même voie, Comme une multitude l'a déjà suivie.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Pourquoi donc m'offrir de vaines consolations? Ce qui reste de vos réponses n'est que perfidie.