Job 14

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

L'homme né de la femme! Sa vie est courte, sans cesse agitée.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Il naît, il est coupé comme une fleur; Il fuit et disparaît comme une ombre.

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

Et c'est sur lui que tu as l'oeil ouvert! Et tu me fais aller en justice avec toi!

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Comment d'un être souillé sortira-t-il un homme pur? Il n'en peut sortir aucun.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Si ses jours sont fixés, si tu as compté ses mois, Si tu en as marqué le terme qu'il ne saurait franchir,

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Détourne de lui les regards, et donne-lui du relâche, Pour qu'il ait au moins la joie du mercenaire à la fin de sa journée.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Un arbre a de l'espérance: Quand on le coupe, il repousse, Il produit encore des rejetons;

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Quand sa racine a vieilli dans la terre, Quand son tronc meurt dans la poussière,

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

Il reverdit à l'approche de l'eau, Il pousse des branches comme une jeune plante.

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Mais l'homme meurt, et il perd sa force; L'homme expire, et où est-il?

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Les eaux des lacs s'évanouissent, Les fleuves tarissent et se dessèchent;

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Ainsi l'homme se couche et ne se relèvera plus, Il ne se réveillera pas tant que les cieux subsisteront, Il ne sortira pas de son sommeil.

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Oh! si tu voulais me cacher dans le séjour des morts, M'y tenir à couvert jusqu'à ce que ta colère fût passée, Et me fixer un terme auquel tu te souviendras de moi!

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Si l'homme une fois mort pouvait revivre, J'aurais de l'espoir tout le temps de mes souffrances, Jusqu'à ce que mon état vînt à changer.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Tu appellerais alors, et je te répondrais, Tu languirais après l'ouvrage de tes mains.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Mais aujourd'hui tu comptes mes pas, Tu as l'oeil sur mes péchés;

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

Mes transgressions sont scellées en un faisceau, Et tu imagines des iniquités à ma charge.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

La montagne s'écroule et périt, Le rocher disparaît de sa place,

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

La pierre est broyée par les eaux, Et la terre emportée par leur courant; Ainsi tu détruis l'espérance de l'homme.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Tu es sans cesse à l'assaillir, et il s'en va; Tu le défigures, puis tu le renvoies.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Que ses fils soient honorés, il n'en sait rien; Qu'ils soient dans l'abaissement, il l'ignore.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

C'est pour lui seul qu'il éprouve de la douleur en son corps, C'est pour lui seul qu'il ressent de la tristesse en son âme.