Psalms 74

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Asaphin opetus. Jumala, miksis meitä niin ratki pois syökset? ja olet niin hirmuisesti vihainen sinun laitumes lampaille?
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Muista seurakuntaas, jonkas muinen omistit ja sinulle perimiseksi lunastanut olet, Zionin vuorta, jossas asuit.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Tallaa heitä jaloillas, ja sysää heitä ijäiseen hävitykseen: vihollinen on raiskannut kaikki pyhässä.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Sinun vihollises kiljuvat sinun huoneessas, ja asettavat epäjumalansa siihen.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Kirveet näkyvät välkkyvän ylhäällä, niinkuin metsässä hakattaisiin,
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Ja hakkaavat rikki kaikki hänen kuvainsa kaunistukset, sekä keihäillä että kirveillä.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
He polttavat sinun pyhäs, ja turmelevat sinun nimes asuinsian maan päällä.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
He puhuvat sydämessänsä: raadelkaamme heitä ynnä; he polttavat kaikki Jumalan huoneet maalla.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*
Emme näe meidän ihmeitämme, eikä silleen prophetaa ole: ei myös ketään meidän seassamme ole, joka ymmärtää kuinka kauvan.
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Jumala, kuinka kauvan vihamies häpäisee ja vihollinen sinun nimeäs ratki niin pilkkaa?
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!
Miksis käännät pois sinun kätes? ja oikian kätes niin ratki sinun povestas?
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Mutta Jumala on alusta minun kuninkaani, joka kaikkinaisen autuuden matkaan saattaa maan päällä.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Sinä hajoitat meren voimallas: sinä murennat lohikärmeiden päät vesissä.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Sinä murensit valaskalain päät, ja annat ne kansalle ruaksi metsän korvessa.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Sinä kuohutat lähteet ja virrat: sinä kuivaat väkevät kosket.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Päivä ja yö ovat sinun: sinä rakennat valkeuden ja auringon.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Sinä sovitit jokaisen maan rajat: sinä teet suven ja talven.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Niin muista siis, että vihollinen häpäisee Herraa, ja hullu kansa pilkkaa sinun nimeäs.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Älä siis anna pedolle mettises sielua, ja älä niin ratki unohda sinun köyhäis joukkoa.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Muista liittoa; sillä maa on joka paikassa surkiasti hävitetty, ja huoneet ovat täynnä vääryyttä.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Älä anna köyhän mennä pois häpiällä; sillä köyhät ja raadolliset kiittävät sinun nimeäs.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Nouse, Jumala, ja aja asias: muista niitä häväistyksiä, jotka sinulle joka päivä hulluilta tapahtuvat.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Älä unohda vihollistes ääntä: sinun vainollistes meteli tulee aina suuremmaksi.