Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Miksi pakanat kiukuitsevat, ja kansat turhia ajattelevat?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Maan kuninkaat hankitsevat itseänsä, ja päämiehet keskenänsä neuvoa pitävät Herraa ja hänen voideltuansa vastaan.
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Katkaiskaamme heidän siteensä, ja heittäkäämme meistä pois heidän köytensä.
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Mutta joka taivaissa asuu, nauraa heitä: Herra pilkkaa heitä.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Kerran hän puhuu heille vihoissansa, ja hirmuisuudessansa peljättää heitä.
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Mutta minä asetin kuninkaani Zioniin, pyhälle vuorelleni.
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Minä tahdon saarnata senkaltaisesta säädystä, josta Herra minulle sanoi: Sinä olet minun poikani, tänäpänä minä sinun synnytin.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Ano minulta, niin minä annan pakanat perinnökses ja maailman ääret omakses.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Sinun pitää särkemän heitä rautaisella valtikalla, ja niinkuin savisen astian heitä murentaman.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Nyt te kuninkaat, siis ymmärtäkäät, ja te maan tuomarit, antakaat teitänne kurittaa.
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Palvelkaat Herraa pelvossa, ja iloitkaat vavistuksessa.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Antakaat suuta pojalle, ettei hän vihastuisi, ja te hukkuisitte tiellä; sillä hänen vihansa syttyy pian. Mutta autuaat ovat kaikki ne, jotka häneen uskaltavat.