Psalms 122

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Davidin veisu korkeimmassa Kuorissa. Minä iloitsen niistä, jotka minulle sanovat: että me menemme Herran huoneeseen,

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ja että meidän jalkamme pitää seisoman sinun porteissas, Jerusalem.

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem on rakennettu kaupungiksi, johon on tuleminen kokoon,

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Että sukukunnat astuisivat sinne ylös, Herran sukukunnat, Israelille todistukseksi, kiittämään Herran nimeä.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Sillä siellä ovat istuimet rakennetut tuomittaa, Davidin huoneen istuimet.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Toivottakaat Jerusalemille rauhaa: he menestyköön, jotka sinua rakastavat!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Rauha olkoon sinun muureis sisällä, ja onni sinun huoneissas!

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Minun veljieni ja ystäväini tähden minä toivotan nyt sinulle rauhaa!

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Herran meidän Jumalamme huoneen tähden etsin minä sinun parastas.