Psalms 109

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

Davidin Psalmi, edelläveisaajalle. Jumala, minun kiitokseni, älä vaikene.

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

Sillä he ovat jumalattoman ja pettäväisen suunsa avanneet minua vastaan: he puhuvat minun kanssani viekkaalla kielellä,

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Ja myrkyllisillä sanoilla ovat he minun piirittäneet, ja sotivat minua vastaan ilman syytä.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Että minä heitä rakastan, ovat he minua vastaan; mutta minä rukoilen.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

He osoittavat minulle pahaa hyvän edestä ja vihaa rakkauden edestä.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

Aseta jumalattomat hänen päällensä, ja perkele seisokaan hänen oikialla kädellänsä.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

Koska hän tuomitaan, niin lähtekään siitä ulos jumalattomana, ja hänen rukouksensa olkoon synti.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Olkoon hänen päivänsä harvat, ja hänen virkansa ottakoon toinen.

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

Hänen lapsensa olkoon orvot, ja hänen emäntänsä leski.

És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek *eledelt.*

Käykään hänen lapsensa kulkiana, ja kerjätkään, ja etsikään elatuksensa köyhyydessänsä.

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Kaikki mitä hänellä on, korkorahainen ottakoon, ja muukalaiset repikään hänen hyvyytensä.

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson *iránta,* és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

Älköön kenkään hänelle hyvää tehkö, eikä yksikään armahtako hänen orpojansa.

Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

Hänen sukunsa olkoon hävitetty: heidän nimensä olkoon toisessa polvessa pyyhitty pois.

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

Hänen isäinsä pahat teot tulkaan muistoksi Herran edessä, ja hänen äitinsä synti ei pidä pyyhittämän pois.

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

Olkoon ne alati Herran kasvoin edessä, ja hukkukoon heidän muistonsa maan päältä,

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Ettei hänellä ensinkään laupiutta ollut, vaan vainosi raadollista ja köyhää, ja murheellista tappaaksensa.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

Ja hän tahtoi kirousta, sen myös pitää hänelle tuleman: ei hän tahtonut siunausta, sen pitää myös hänestä kauvas erkaneman.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Ja hän puki kirouksen päällensä niinkuin paitansa ja se meni hänen sisällyksiinsä niinkuin vesi, ja hänen luihinsa niinkuin öljy.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

Se olkoon hänelle niinkuin vaate, jolla hän itsensä verhottaa, ja niinkuin vyö, jolla hän aina itsensä vyöttää.

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

Aivan näin tapahtukoon heille Herralta, jotka ovat minua vastaan, ja puhuvat pahoin minun sieluani vastaan.

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Mutta sinä, Herra, Herra, tee minun kanssani sinun nimes tähden; sillä sinun armos on hyvä, pelasta minua.

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Sillä minä olen köyhä ja raadollinen: minun sydämeni on särjetty minussa.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Minä menen pois niinkuin varjo, koska se kulkee pois, ja pudistetaan ulos niinkuin kaskaat.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Minun polveni ovat heikoksi tulleet paastosta, ja minun lihani on laihtunut lihavuudesta.

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Ja minun täytyy olla heidän pilkkansa: koska he minun näkevät, niin he päätänsä pudistavat.

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Auta minua, Herra minun Jumalani: auta minua sinun armos perästä,

Hadd tudják meg, hogy a te kezed *munkája* ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Että he tuntisivat sen sinun kädekses, ja että sinä Herra sen teet.

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Koska he sadattavat, niin siunaa sinä: koska he karkaavat minua vastaan, niin tulkoon he häpiään, mutta sinun palvelias iloitkaan.

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

Olkoon minun vainolliseni häväistyksellä puetut, ja olkoon häpiällänsä verhotetut niinkuin hameella.

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

Minä kiitän suuresti Herraa suullani, ja ylistän häntä monen seassa.

Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Sillä hän seisoo köyhän oikialla kädellä, auttamassa häntä niistä, jotka hänen sieluansa tuomitsevat.