Proverbs 5

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Poikani, ota vaari viisaudestani: kallista korvas oppiini,

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Ettäs pitäisit hyvän neuvon, ja sinun huules pitäis toimen.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Sillä porton huulet ovat niin kuin mesileipä, ja hänen kitansa liukkaampi kuin öljy;

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Mutta viimeiseltä karvas kuin koiruoho, ja terävä kuin kaksiteräinen miekka.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Hänen jalkansa menevät alas kuolemaan, ja hänen askeleensa joutuvat helvettiin.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Ei hän käy kohdastansa elämän tielle: huikentelevaiset ovat hänen astumisensa, niin ettei hän tiedä, kuhunka hän menee.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Niin kuulkaat nyt minua, lapseni, ja älkäät poiketko minun puheistani.

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Olkoon sinun ties kaukana hänestä, ja älä lähesty hänen hänen huoneensa ovea,

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Ettes antaisi kunniaas muukalaisille, ja vuosias julmille;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

Ettei muukalaiset ravittaisi sinun varastas, ja sinun työs olis toisen huoneessa,

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

Ja sinä viimein huokaisit, koska elämäs ja hyvyytes tuhlannut olet,

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

Ja sanoisit: voi! kuinka minä olen vihannut hyvää neuvoa, ja sydämeni on hyljännyt kurituksen!

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Ja en kuullut opettajani ääntä, enkä kallistanut korvaani opettajaini puoleen!

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Minä olen lähes kaikkeen pahuuteen joutunut, kaiken kansan ja seurakunnan keskellä.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Juo vettä kaivostas, ja mitä lähteestäs vuotaa.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Anna luontolähtees vuotaa ulos, ja vesiojas kujille.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Mutta pidä ne yksinäs, ja ei yksikään muukalainen sinun kanssas.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Sinun kaivos olkoon siunattu, ja iloitse nuoruutes vaimosta.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Se on suloinen niinkuin naaras hirvi, ja otollinen niinkuin metsävuohi: hänen rakkautensa sinua aina ravitkoon; ja iloita itseäs aina hänen rakkaudestansa.

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Poikani, miksis annat muukalaisen sinuas pettää, ja halajat vierasta syliä?

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Sillä Herran edessä ovat kaikkien ihmisten tiet, ja hän tutkii kaikki heidän askeleensa.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Jumalattoman vääryys käsittää hänen, ja hänen syntinsä paulat ottavat hänet kiinni.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

Hänen pitää kuoleman, ettei hän antanut opettaa itsiänsä, ja suuressa tyhmyydessänsä tulee hän petetyksi.