Proverbs 27

Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap *tereád.*

Älä kehu huomisesta päivästä; sillä et sinä tiedä, mitä tänäpänä tapahtuu.

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

Anna toisen sinuas kiittää, ja ei sinun oman suus, muukalaisen, ja ei omin huultes.

Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

Kivi on raskas ja santa painaa; vaan tyhmän viha on raskaampi kuin ne molemmat.

A búsulásban kegyetlenség *van,* és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

Viha on julma kappale ja karvas mieli on myrsky; ja kuka taitaa olla kateutta vastaan?

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Julkinen kuritus on parempi kuin salainen rakkaus.

Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.

Hyvänsuovan haavat ovat paremmet kuin petolliset Vainoojain suunantamiset.

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

Ravittu sielu polkee hunajaa; vaan isoovaiselle sielulle ovat kaikki karvaatkin makiat.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

Niinkuin lintu, joka pesästänsä kulkee, niin on se mies, joka siastansa siirtää.

*Mint* a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes *szavai is, melyek* lelke tanácsából *valók.*

Voiteesta ja suitsutuksesta sydän iloitsee, ja ystävän hyvä neuvo on sielulle otollinen.

A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

Älä hylkää ystävääs, ja isäs ystäviä, ja älä mene veljes huoneesen, kuin sinun väärin käy; sillä parempi on kylänmies, joka läsnä on, kuin veli, joka taampana on.

Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

Ole viisas, poikani, ja iloita sydämeni, että minä taitaisin vastata sitä, joka minua pilkkaa.

Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

Viisas näkee vaaran, ja lymyttää itsensä; vaan tyhmät menevät siihen, ja saavat vahingon.

Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

Ota hänen vaattensa, joka toisen takaa, ja ota häneltä pantti muukalaisen edestä.

A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

Joka lähimmäistänsä siunaa korkialla äänellä, ja nousee varhain, se luetaan hänelle kiroukseksi.

A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

Riitainen vaimo, ja alinomainen tiukkuminen suuresta sateesta, nämät oikein yhteen verrataan.

Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

Joka häntä tahtoo kätkeä, hän käsittelee tuulta, ja pivo öljyä kädessänsä.

*Miképen* egyik vassal a másikat élesítik, *a képen* az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

Veitsi hioo veitsen, ja mies teroittaa ystävänsä.

*Mint* a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

Joka fikunapuunsa varjelee, se syö siitä hedelmän, ja joka herraansa vartioitsee, se kunnioitetaan.

Mint a vízben egyik orcza a másikat *megmutatja,* úgy egyik embernek szíve a másikat.

Niinkuin varjo on vedessä ihmisen kasvon suhteen, niin on ihmisen sydän toisia vastaan.

*Mint* a sír és a pokol meg nem elégednek, *úgy* az embernek szemei meg nem elégednek.

Helvetti ja kadotus ei tule ikänä täyteen, ja ihmisen silmät ovat tyytymättömät.

*Mint* az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében *próbáltatik meg, úgy* az ember az ő híre-neve szerint.

Mies tulee kiusatuksi kiittäjän suun kautta, niinkuin hopia ahjossa ja kulta pätsissä.

Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.

Jos sinä huhmaressa survoisit tyhmän niinkuin ryynit, niin ei kuitenkaan hänen hulluutensa hänestä erkane.

Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

Ota ahkera vaari lampaistas, ja pidä murhe laumastas;

Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

Sillä ei tavara ole ijankaikkisesti, eikä kruunu suvusta sukuun.

*Mikor* levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:

Ruoho käy ylös ja kukkaset puhkeevat, ja heinät vuorilla kootaan.

Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,

Lampaat vaatettavat sinua, ja kauriit antavat pellon vuoron.

És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

Sinulla on vuohten rieskaa kyllä sekä omaksi settä huonees ravinnoksi, ja piikais elatukseksi.