Proverbs 14

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
Viisas vaimo rakentaa huoneensa, vaan hullu kukistaa sen teollansa.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
Joka vaeltaa oikiaa tietä, se pelkää Herraa; mutta se, joka poikkee pois tieltänsä, ylönkatsoo hänen.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
Tyhmän suussa on ylpeyden vitsa; vaan viisasten huulet varjelevat heitä.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
Jossa ei härkiä ole, siinä seimet puhtaana ovat; vaan jossa juhdat työtä tekevät, siinä tuloa kyllä on.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
Totinen todistaja välttää valhetta; vaan väärä todistaja rohkiasti valhettelee.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
Pilkkaaja etsii viisautta, ja ei löydä; vaan toimelliset viisauden huokiasti saavat.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Mene pois tyhmän tyköä; sillä et sinä opi mitään häneltä.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
Toimellisen viisaus on teistänsä ottaa vaarin; vaan tyhmäin hulluus on sula petos.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
Tyhmä nauraa syntiä, mutta hurskasten välillä on hyvä suosio.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
Koska sydän on murheellinen, niin ei auta ulkonainen ilo.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
Jumalattomain huoneet kukistetaan, vaan jumalisten majat viheriöitsevät.
Van olyan út, *mely* helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Monella on tie mielestänsä oikia, vaan viimeiseltä johdattaa se kuolemaan.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Naurun jälkeen tulee murhe, ja ilon perästä suru.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
Tyhmälle tapahtuu laittamisensa jälkeen, vaan hyvä ihminen asetetaan hänen ylitsensä.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
Taitamatoin uskoo kaikki, mutta ymmärtäväinen ottaa teistänsä vaarin.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
Viisas pelkää ja karttaa pahaa, vaan tyhmä päätähavin menee.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
Äkillinen ihminen tekee hullun töitä, ja kavala ihminen tulee vihattavaksi.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
Taitamattomat perivät tyhmyyden; vaan se on toimellisten kruunu, että he toimellisesti tekevät.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Häijyn täytyy kumartaa hyviä, ja jumalattomat vanhurskasten porteissa.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
Köyhää vihaavat hänen lähimmäisensäkin; vaan rikkaalla on monta ystävää.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Joka katsoo lähimmäisensä ylön. hän tekee syntiä; vaan autuas on se, joka viheliäistä armahtaa.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
Jotka viekkaudessa vaeltavat, niiltä puuttuu; mutta jotka hyvää ajattelevat, niille tapahtuu hyvyys ja uskollisuus.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
Jossa työtä tehdään, siinä kyllä on; vaan joka tyhjiin puheisiin tyytyy, siinä on köyhyys.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága *pedig csak* bolondság.
Viisasten rikkaus on heidän kruununsa, mutta tyhmäin hulluus on hulluus.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Uskollinen todistaja vapahtaa hengen, vaan väärä todistaja pettää.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
Joka Herraa pelkää, hänellä on vahva linna, ja hänen lapsensa varjellaan.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Herran pelko on elämän lähde, että kuoleman nuora välttää taidetaan.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
Koska kuninkaalla on paljo väkeä, se on hänen kunniansa; vaan koska vähä on väkeä, se tekee päämiehen kehnoksi.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
Joka on pitkämielinen, se on viisas; vaan joka äkillinen on, se ilmoittaa tyhmyyden.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
Leppyinen sydän on ruumiin elämä; vaan kateus on märkä luissa.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
Joka köyhälle tekee väkivaltaa, hän laittaa hänen luojaansa; vaan joka armahtaa vaivaista, se kunnioittaa Jumalaa.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Pahuutensa tähden jumalatoin kukistetaan; vaan vanhurskas on kuolemassakin rohkia.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban *van,* magát *hamar* megismerheti.
Toimellisen sydämessä lepää viisaus; mutta mitä tyhmäin mielessä on, se tulee ilmi.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
Vanhurskaus korottaa kansan, vaan synti on kansan häpiä.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
Toimellinen palvelia on kuninkaalle otollinen; vaan häpiällistä palveliaa ei hän kärsi.