Proverbs 1

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Salomon, Davidin pojan, Israelin kuninkaan sananlaskut;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Oppia viisautta ja kuritusta, ymmärtää tiedon puhetta,
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Vastaanottaa ymmärryksen neuvoa, vanhurskautta, oikeutta ja siveyttä;
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Että tyhmät viisaaksi tulisivat ja nuorukaiset taidon ja ymmärryksen saisivat.
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Joka viisas on, se kuulkaan, että jän viisaammaksi tulis; ja joka toimellinen on, se ottakoon neuvon,
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Että hän ymmärtäis sananlaskut ja niiden selityksen, viisasten opin ja heidän tapauksensa.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Herran pelko on viisauden alku; tyhmät hylkäävät viisauden ja opin.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Poikani kuule isäs kuritusta, ja älä hylkää äitis käskyä!
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Sillä se on sinun sinun pääs päällä otollinen kaunistus, ja käädyt kaulassas.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Poikani! jos pahanjuoniset sinua sinua houkuttelevat, niin älä heihin suostu.
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Jos he sanovat: käy meidän kanssamme: me väijymme verta, ja viritämme pauloja nuhteettoman eteen ilman syytä;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
Me nielemme hänen, niinkuin helvetti elävältä, ja hurskaan niinkuin hautaan pudotamme;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Me löydämme kaikellaista kallista tavaraa, ja täytämme huoneemme saaliista;
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Koettele meidän kanssamme : meillä kaikilla pitää yksi kukkaro oleman:
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Poikani! älä vaella heidän kanssansa: estä jalkas heidän retkiltänsä.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Sillä heidän jalkansa juoksevat pahuuteen, ja he kiiruhtavat verta vuodattamaan.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Sillä turhaan verkot viritetään lintuin silmäin edessä.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Itse he myös väijyvät toinen toisensa verta, ja petoksella seisovat toinen toisensa hengen perään.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Niin kaikki ahneet tekevät, ja ahneus on isännillensä surmaksi.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Viisaus ulkona valittaa, ja kadulla äänensä ilmoittaa.
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Hän huutaa kansan edessä portissa, ja tuottaa sanansa edes kaupungissa, sanoen:
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Kuinka kauvan te tyhmät tahdotte olla taitamattomat, ja pilkkakirveet rakastaa naurua? ja te hullut vihata opetusta?
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Kääntäkäät itsenne minun kuritukseni puoleen: katso, ja minä tuon teille henkeni edes, ja ilmoitan teille sanani;
Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Että minä kutsuin teitä, ja te estelitte teitänne: minä kokotin käteni, ja ei yksikään ottanut siitä vaaria,
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Te hylkäsitte kaiken neuvoni, ja ette tahtoneet kuritustani;
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Niin minä myös nauran teidän vahinkoanne, ja pilkkaan teitä, kuin teidän päällenne tulee se, jota te pelkäätte,
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Kuin se tulee, jota te pelkäätte, niinkuin rajuilma, ja tuska niinkuin tuulispää; kuin teidän päällenne tulee ahdistus ja vaiva.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Silloin he minua avuksensa huutavat, ja en minä kuule heitä: varhain he etsivät minua, ja ei löydä minua.
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Että he vihasivat opetusta, ja ei ottaneet vastaan Herran pelkoa,
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Eikä tyytyneet minun neuvooni, mutta laittivat kaiken kuritukseni;
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Niin pitää heidän syömän tiensä hedelmästä, ja neuvostansa ravituksi tuleman.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Sillä tyhmäin himo tappaa heidät, ja hulluin onni kadottaa heidät.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Mutta joka minua kuulee, hän asuu turvallisesti, ja ei mitään pahaa pelkää.