Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Sitte avasi Job suunsa ja kirosi päivänsä.

És szóla Jób, és monda:

Ja Job vastasi ja sanoi:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Se päivä olkoon kadotettu, jona minä syntynyt olen, ja se yö, jona sanottiin: mies on siinnyt.

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Se päivä olkoon pimiä, ja älköön Jumala kysykö ylhäältä sen perään: älköön kirkkaus paistako hänen päällensä.

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Pimeys ja kuolon varjo peittäköön hänen, olkoon pilvi hänen päällänsä; ja musta päivän sumu tehkään hänen kauhiaksi.

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Sen yön käsittäköön pimeys, ja älkään iloitko vuosikausien päiväin seassa, ja älkään tulko kuukausien lukuun.

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Katso, olkoon se yö yksinäinen ja älköön yhtäkään iloa tulko siihen.

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Ne jotka päivää kiroovat, he kirotkoot sitä, ne jotka ovat valmiit herättämään Leviatania.

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Sen tähdet olkoot pimiät hämärässänsä, odottakoot valkeutta, ja ei tulko, ja älkööt nähkö aamuruskon silmäripsiä,

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Ettei se sulkenut minun kohtuni ovea, ja ei kätkenyt onnettomuutta silmäini edestä.

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Miksi en minä kuollut äitini kohdussa? Miksi en minä läkähtynyt äitini kohdusta tultuani?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Miksi he ovat ottaneet minun helmaansa? Miksi minä olen nisiä imenyt?

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Niin minä nyt makaisin, olisin alallani, lepäisin, ja minulla olis lepo.

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

Maan kuningasten ja neuvojain kanssa, jotka heillensä rakentavat sitä mikä kylmillä on;

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Eli päämiesten kanssa, joilla kultaa on, ja joiden huoneet ovat täynnä hopiaa;

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Eli niinkuin keskensyntyneet kätketyt; ja en oliskaan: niinkuin nuoret lapset, jotka ei koskaan valkeutta nähneet.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Siellä täytyy jumalattomain lakata väkivallastansa; siellä ovat ne levossa, jotka paljon vaivaa nähneet ovat;

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Siellä on vangeilla rauha muiden kanssa, ja ei kuule vaatian ääntä;

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Siellä ovat sekä pienet että suuret, ja palveliat vapaat isännistänsä:

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Miksi valkeus on annettu vaivaisille, ja elämä murheellisille sydämille?

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

Niille, jotka odottavat kuolemaa, ja ei se tule, ja kaivaisivat sitä ennen kuin aarnihautaa?

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

Niille, jotka kovin iloitsevat ja riemuitsevat, että he saisivat haudan?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Ja sille miehelle, jonka tie kätketty on, ja hänen edestänsä Jumalalta peitetty?

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Sillä minun leipäni tykönä minä huokaan, ja minun parkuni vuodatetaan niinkuin vesi,

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Sillä jota minä pelkäsin, se tuli minun päälleni, ja mitä minä kartin, tapahtui minulle.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Enkö minä ollut onnellinen? enkö minä ollut rauhassa? eikö minulla ollut hyvä lepo? ja nyt senkaltainen levottomuus tulee.