Psalms 11

Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
من به خداوند توکّل دارم. چرا به من می‌گویید: «مانند پرنده به کوهها فرار کن.
Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
زیرا شریران کمان به دست گرفته و تیر را به زه نهاده‌اند تا آن را در تاریکی به سوی نیکان پرتاب کنند.
Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
در زمانی که نیکی از بین رفته است، نیکان چه می‌توانند بکنند؟»
Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
خداوند در معبد مقدّس خویش است. تخت خدا در آسمان استوار است. او همه‌جا مراقب مردم است و هرچه می‌کنند، می‌داند.
Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
خداوند مردم نیک و بد را یکسان مورد آزمایش قرار می‌دهد. او با تمام وجود از بدکاران بیزار است.
Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
بر شریران، باران آتش و گوگرد می‌فرستد و نصیب آنان، بادهای سوزاننده است.
Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
خداوند عادل است و نیکوکاران را دوست می‌دارد و درستکاران در پیشگاه او خواهند زیست.