Psalms 109

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
خدایا، نام تو را ستایش می‌کنم، خاموش مباش.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
زیرا مردم شریر و دروغگو زبان به بدگویی من گشوده‌اند و دربارهٔ من دروغ می‌گویند.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
سخنان نفرت‌انگیز می‌گویند و بدون سبب با من می‌جنگند.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
من آنها را دوست دارم و برایشان دعا می‌کنم امّا آنها با من مخالفت می‌کنند.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
جواب خوبی‌های مرا با بدی می‌دهند و در عوض محبّت، دشمنی می‌کنند.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
حاکم ظالمی را بر او بگمار و یکی از دشمنانش را تا علیه او شهادت بدهد.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
در دادگاه محکوم شود و دعایش هم گناه محسوب گردد!
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
عمرش کوتاه شود و دیگری جا و مقامش را بگیرد!
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
فرزندانش یتیم شوند و زنش بیوه گردد!
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek *eledelt.*
اطفالش آواره شوند و به گدایی بیفتند، از ویرانه‌ای که زندگی می‌کنند رانده گردند!
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
طلبکارانش مال و دارایی‌اش را غصب کنند و بیگانگان حاصل زحمتش را به تاراج ببرند.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson *iránta,* és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
کسی بر او رحم نکند و هیچ‌کس یتیمانی را که او از خود به جا می‌گذارد، مورد لطف و توجّه قرار ندهد.
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
نسل او قطع، و نامش از صفحهٔ روزگار محو گردد!
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
خداوند شرارت ‌نیاکانش را فراموش نکند و گناهان مادرش را نیامرزد!
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
کارهای بد او همیشه مدّ نظر خداوند باشد، امّا خاطرهٔ او از روی زمین محو شود!
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
زیرا او هرگز به کسی رحم نکرد، بلکه به فقیران و محتاجان و بی‌کسان، آزار رسانید و آنان را کشت.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
او دوست داشت که دیگران را لعنت کند، اکنون خودش را لعنت کن. نمی‌خواست به کسی برکت برساند، پس هیچ‌کس او را برکت نرساند.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
لعنت را مثل لباس به تن می‌کرد، پس اکنون لعنت مانند آب در بدنش و مثل روغن در استخوانهایش نفوذ کند.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
اینک لعنت مانند لباسی که می‌پوشید و مانند کمربندی که به کمر می‌بست، او را بپوشاند.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
خداوند دشمنانم و کسانی را که از من بدگویی می‌کنند، چنین جزا بدهد.
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
امّا ای خدا و ای خداوند من، به‌خاطر نام خود به من کمک کن و به‌خاطر محبّت پایدارت مرا نجات بده.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
من مسکین و نیازمندم، درد و غم تا اعماق قلبم رخنه کرده است.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
مانند سایهٔ غروب در حال فنا هستم و مانند ملخی رانده شده‌ام.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
از بس روزه گرفته‌ام، قوّتی در زانوهایم نمانده و فقط پوست و استخوان شده‌ام.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
پیش دشمنانم رسوا و مسخره شده‌ام و وقتی مرا می‌بینند، سر خود را می‌جنبانند.
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
ای خداوند و خدای من، مرا کمک کن و به‌خاطر محبّت پایدارت، مرا نجات بده
Hadd tudják meg, hogy a te kezed *munkája* ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
تا دشمنانم بدانند که تو ای خداوند، نجات‌دهندهٔ من هستی.
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
آنها مرا لعنت می‌کنند، امّا تو مرا برکت بده، تا بدخواهانم شرمنده شوند و این بنده‌ات شادمان گردد.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
دشمنانم را رسوا گردان و آنها را با شرم و خجالت بپوشان!
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
با زبان خود از خداوند بسیار تشکّر خواهم نمود و در حضور همهٔ مردم، او را ستایش خواهم كرد.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
زیرا از مردم مسکین و فقیر حمایت می‌نماید و از دست کسانی‌که آنان را محکوم به مرگ می‌کنند، رهایی می‌بخشد.