Psalms 88

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
Ho Eternulo, Dio de mia savo! Tage kaj nokte mi krias antaŭ Vi.
Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Mia preĝo venu antaŭ Vian vizaĝon; Klinu Vian orelon al mia ploro.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Ĉar mia animo trosatiĝis de malbonoj Kaj mia vivo atingis Ŝeolon.
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Mi similiĝis al la forirantoj en la tombon; Mi fariĝis kiel viro sen fortoj,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Etendita inter mortintoj; Kiel mortigitoj, kuŝantaj en la tombo, Kiujn Vi jam ne rememoras Kaj kiuj estas forigitaj for de Via mano.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Vi metis min en la plej profundan foson, En mallumon, en abismon.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Pezas sur mi Via furiozo, Kaj per ĉiuj Viaj ondoj Vi min premas. Sela.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
Vi malproksimigis de mi miajn konatojn, Vi faris min abomenaĵo por ili; Mi estas enŝlosita, kaj mi ne povas eliri.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Mia okulo mallumiĝis de malĝojo; Mi vokas Vin, ho Eternulo, ĉiutage, Mi etendas al Vi miajn manojn.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Ĉu por mortintoj Vi faros miraklojn? Ĉu malvivuloj leviĝos kaj gloros Vin? Sela.
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
Ĉu en la tombo estos rakontata Via boneco, Kaj fidindeco en la abismo?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Ĉu en la mallumo estos konataj Viaj mirakloj, Kaj Via justeco en la lando de forgeso?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Sed mi vokas al Vi, ho Eternulo, Kaj matene mia preĝo Vin renkontas.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Kial, ho Eternulo, Vi forpuŝas mian animon? Kial Vi kaŝas Vian vizaĝon de mi?
Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?
Mi estas mizera kaj senforta detempe de la juneco; Mi portas Viajn terurojn, mi konsumiĝas.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Venis sur min Via furiozo, Viaj timigoj min dispremas.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Ili ĉirkaŭas min, kiel akvo, ĉiutage; Ili tute min ĉirkaŭsieĝas.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *
Vi malproksimigis de mi amanton kaj amikon; Miaj konatoj estas en mallumo.