Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Kial tumultas popoloj, Kaj gentoj pripensas vanaĵon?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Leviĝas reĝoj de la tero, Kaj eminentuloj konsiliĝas kune, Kontraŭ la Eternulo kaj kontraŭ Lia sanktoleito, dirante:
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Ni disŝiru iliajn ligilojn, Kaj ni deĵetu de ni iliajn ŝnurojn!
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
La loĝanta en la ĉielo ridas, La Sinjoro mokas ilin.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Tiam Li parolos al ili en Sia kolero, Kaj per Sia furiozo Li ilin ektimigos, dirante:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Mi starigis ja Mian reĝon Super Cion, Mia sankta monto.
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Mi raportos pri la decido: La Eternulo diris al mi: Vi estas Mia filo, Hodiaŭ Mi vin naskis.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Petu Min, kaj Mi donos al vi popolojn por heredo, Kaj por posedo limojn de tero.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Vi disbatos ilin per fera sceptro, Kiel potan vazon vi ilin dispecigos.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Kaj nun, ho reĝoj, prudentiĝu; Instruiĝu, juĝistoj de la tero!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Servu al la Eternulo kun timo, Kaj ĝoju kun tremo.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Kisu la filon, ke Li ne koleru, kaj vi ne pereu sur la vojo, Ĉar baldaŭ ekbrulos Lia kolero. Feliĉaj estas ĉiuj, kiuj fidas Lin.