Psalms 147

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Haleluja! Ĉar estas bone kanti al nia Dio, Ĉar agrabla estas la glorkantado.
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
La Eternulo konstruas Jerusalemon, La elpelitojn de Izrael Li kolektas.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Li sanigas la korprematojn Kaj bandaĝas iliajn vundojn.
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Li kalkulas la stelojn, Kaj al ili ĉiuj Li donas nomojn.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Granda estas nia Sinjoro kaj tre forta; Lia saĝo estas nemezurebla.
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
La Eternulo altigas la humilulojn; Sed la malvirtulojn Li malaltigas ĝis la tero.
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Kantu al la Eternulo gloradon, Muziku al nia Dio per harpo.
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, *és* füvet sarjaszt a hegyeken;
Li kovras la ĉielon per nuboj, Pretigas por la tero pluvon, Kreskigas sur la montoj herbon.
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Li donas al la bruto ĝian nutraĵon, Kaj al la korvidoj, kiuj krias.
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Ne la forton de ĉevalo Li ŝatas; Ne la femuroj de homo al Li plaĉas:
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Plaĉas al la Eternulo Liaj timantoj, Kiuj fidas Lian bonecon.
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Laŭdu, ho Jerusalem, la Eternulon; Gloru vian Dion, ho Cion.
Mert erősekké teszi kapuid zárait, *s* megáldja benned a te fiaidat.
Ĉar Li fortikigis la riglilojn en viaj pordegoj, Li benis viajn filojn interne de vi.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Li donas pacon al viaj limoj, Li satigas vin per la plej bona el la tritiko.
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Li sendas Sian ordonon al la tero; Tre rapide kuras Lia vorto.
Olyan havat ád, mint a gyapjú, *és* szórja a deret, mint a port.
Li donas neĝon kiel lanon, Li ŝutas prujnon kiel cindron.
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Li ĵetas Sian glacion kiel pecojn; Kiu kontraŭstaros al Lia frosto?
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Li sendas Sian vorton, kaj ĉio degelas; Li blovas per Sia vento, kaj ekfluas akvo.
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Li sciigas al Jakob Sian vorton, Siajn leĝojn kaj decidojn al Izrael.
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Tiel Li ne faras al iu alia popolo; Kaj Liajn decidojn ili ne scias. Haleluja!